- MERCENARY - 11 Dreams (2005-01-04) -

megjelenés: 2004. augusztus 23.
kiadó: Century Media

Az In Flames/Dark Tranquillity/Nevermore/Soilwork/Hypocrisy hatásokat magába olvasztó dán Mercenary a 2002-ben megjelent Everblack című lemezével irányította magára a metal-világ figyelmét először. A bandába akkor frissen belépő énekes Mikkel Sandager és billentyűs bátyja Morten hatására a Mercenary némileg módosított az addigi irányvonalon és death/thrash metaljukba még több dallamot, fogósságot pumpáltak, de az agresszió sem veszett ki a számokból. A Century Media is felfigyelt a bandára, így az 11 Dreams album már náluk jelenhetett meg 2004 nyárutóján Európában. (Japánban novemberben jött ki, az Államokban pedig jövő februárban kerül a boltokba a lemez.)

Vonósokat, nagyzenekari nyitányt imitáló szintetizátor intro az első szám, amit a sodró World Hate Center követ. Valahol az Into Eternityvel rokon elképzelésekkel dolgozik a Mercenary is. Ugyanúgy a tiszta dallamok és a torokgyilkos death/black üvöltések váltják egymást miközben a zene is bejárja ezt az utat, és az agyszaggató riffektől a varázslatos harmóniákig mindent felkínál a hallgató számára. A címadó 11 Dreams kimért középtempóját az új dobos Mike Park díszítései, pörgetései teszik igazán élvezetessé. Mikkel szép ívet énekel, a szintetizátor pedig vastag szőnyeget terít a zakatoló gitárok alá. Klasszikus heavy metal riffelés megy a Reconstructdead-ben, a lüktető tempó a Dark Tranquillity-t idézi. A következő Firesoul-ban tűzként pusztító black metal süvöltések keverednek tiszta, himnikus dallamokkal. A zenében is ez a kettősség jellemző: a dübörgő dob-basszus gyilkolás mellett ikergitáros harmóniamenetek ugyanúgy feltűnnek, mint finom zongorafutamok és női ének.

A Nevermore legnagyobb pillanatait idézi a Sharpen The Edges. Zaklatott, sokszínű énekdallamai a Nevermore mesteri torkát, Warrel Dane-t juttatják eszembe. A dal fokozatosan jut el a kezdeti csendes merengésből a destruktív végkifejletig. A szintén új srác Martin Buus rövid gitárszólója nyitja a Supremacy V2.0 nótát. Ebben a dalban főleg a kavargó, örvénylő basszustémák fogtak meg. Sikerült kicsit túljátszani a nótát, nincs benne nyolcpercnyi izgalom. A következő Music Non Stop ez eddigiek alapján rendesen meglepett igénytelen AOR-disco kezdésével. Később javul a helyzet valamelyest, de ez a nyitás kábé törölte is a nótát nálam. Komolyan nem értem, mert utána ismét egy brutális állat szám érkezik a Falling képében. Mondjuk a refrénben itt is tiszta az ének, de pont a helyén van. Egy alig három perces, egy szál zongorára írt lírai darab a Times Without Changes, szomorú gitárszólóval, ahogy kell. Hallottunk már ilyet mástól is, de attól még szép. Itt akár vége is lehetne az albumnak, teljesen megnyugszik az ember, de szinte váratlanul rávetődik a záró Loneliness, az arcába üvölt, és nem engedi ellazulni.

Úgy érzem, a Mercenary ügyesen ötvözi az erőt és a szépséget. Izgalmas, sokoldalú, amit ezen a lemezen nyújtanak. Ha koncerteken is tudják hozni ezt a színvonalat, akkor sok embert fognak maguk mellé állítani. Ez nem kétséges.

Kiemelkedő dalok a lemezen:
11 Dreams - Firesoul - Sharpen The Edges - Falling - Times Without Changes

9/10

MERCENARY cuccok a Headbanger kínálatában

Web: Mercenary official site