- SLIPKNOT - All Hope Is Gone (Special Edition) (2008-09-14) -

megjelenés: 2008. augusztus 26.
kiadó: Roadrunner

Nem is gondoltam volna, hogy már négy év eltelt a legutóbbi Slipknot stúdiólemez, a Vol.3. (The Subliminal Verses) megjelenése óta. Persze rengeteg minden történt közben a csapattal. Azon túl, hogy körbeturnézták a fél világot és ehhez kapcsolódva 2005 végén kiadták történetük első koncertalbumát (9.0: Live), 2006-ban még egy Grammy-díjat is besöpörhettek a Before I Forget dalukért. Aztán szintén még ebben az évben jött ki a nem kicsit fura Voliminal: Inside The Nine dvd. A folyamatos Slipknot jelenlét mellett azért Corey Taylor és Jim Root másik zenekara, a Stone Sour is kihozta következő lemezét, a Come What(ever) May-t, amivel megostromolták a Billboard lista csúcsait. A Slipknot tagok nem győzték cáfolni a pletykákat, hogy a Stone Sour sikerei miatt nem oszlik fel a Slipknot, az utóbbi egy év azonban már az új Slipknot anyag megírásával és a stúdiózással telt.

Az interjúkban Joey Jordison és Corey Taylor az eddigi legsúlyosabb albumuknak ígérték az új korongot, ami talán a Vol.3. lemezen tapasztalt dallamosodásnak a visszahatásaként is értelmezhető. És hogy tényleg így van-e, hogy súlyosabb anyag lett az All Hope Is Gone, mint bármi, ami eddig Slipknot néven megjelent?

Úgy tűnik, az utóbbi évek thrash-feltámadása a maszkos brigádra is hatással volt és lekapták a Slayer lemezeket a polcról, mert az All Hope Is Gone tényleg rendesen odabasz. Persze azoknak sem kell aggódniuk, akik a dallamokért szeretik a bandát, mert ha most annyi akusztikus, lírai dal és dalrészlet nincs is a lemezen (kivéve az egy Snuff-ot), azért a legtöbb dalba Corey bőven pakolt fogós énektémákat. Jó példa a fogósság és a zúzás keresztezésére az első klipes nóta, a Psychosocial:

A Psychosocial mellett a Vendetta is potenciális esélyes az új Slipknot himnusz címére. Death metalos zúzás és lüktető, zakatoló középtempó váltakozik benne, a kórus pedig vérbeli ökölrázós koncertfavorittá avatja ezt a számot. Hasonló a Sulfur is a lemez elején, igazi Slipknot metal sláger. Felfelé lóg ki még az átlagból a beteges nu metal Gehenna vontatott, vonagló, skizofrén, filmes hangulatú megközelítése.

Az intróval együtt 12 dal szerepel a korongon, de azt kell, hogy mondjam, annyira nem vagyok meghatódva az All Hope Is Gone egészétől. Profin összerakták, a dalok is kerek egészek, de a Gehennát leszámítva nem tudtak megdöbbenteni vagy ámulatba ejteni. Persze tetszik még a Gematria (The Killing Name) és a lemez címadó dalának slayeres pusztítása, de akkor is. Kevésbé lett most beteg és kiszámíthatatlan ez az anyag.

A limitált digipack kiadáson további három bónusz dal szerepel. A Child Of Burning Time jóval dallamosabb énektémákat hoz, mint a lemezre került dalok többsége, a zenei alap pedig elég változatos. A másik új nóta a 'Til We Die egy itt-ott elektronikával megberhelt lírai nóta. Elég fura kis torzszülött. A harmadik szám az előző lemezről a Vermilion Pt. 2 egy remixe. Semmi különös. A limitált változathoz tartozik még egy dvd lemez is, rajta az All Hope Is Gone készítését megörökítő bő félórás dokufilmmel, ami időnként a Voliminalhoz hasonlóan bizarr hangulatú.

Az All Hope Is Gone (elődjeihez hasonlóan) a Billboard eladási listájának második helyén nyitott (sehogy se akar összejönni az első hely), tehát az érdeklődés töretlennek tűnik a Slipknot iránt. Rászolgáltak az évek során.

2008-as maszkok

További Slipknot hírek a MetalNews oldalán

web:
Slipknot - hivatalos oldal
Slipknot - myspace oldal

SLIPKNOT cuccok a Headbanger kínálatában