- Beszámoló - Bastards Of Bodom, Vörös Yuk (2009-04-07) -

Az utóbbi időben, jelentsük ki bátran, némiképp faramuci regét sikerült kerekíteni a hazai tribute bandázás amúgy sem egyszerű története mellé. Azt hiszem akik ezekben a körökben mozognak, alighanem tökéletesen tisztában vannak minden részlettel. Az, hogy 2009 márciusában mennyire éri meg ilyen típusú bandákkal a deszkákat ostromolni meglehetősen érdekes kérdés, az viszont a napnál is világosabb, hogy aki jól végzi a munkáját, könnyen elcsíphet egy szeletnyit a sikerből. Nálunk valahogy hagyománya is van az ilyesminek, merthogy a Kiss Forever Band, az Iron Maidnem, az AB/CD és a Dust N’ Bones is meglehetősen messzire vitte, és a felsorolás korántsem teljes. A Bastards Of Bodom jelen pillanatban az ország egyetlen Bodom tribute zenekara és mivel a februári Alexi hepajt anyagi és egyéb okok miatt kihagytam, itt volt az ideje pótolni a hiányosságokat. Az utam az underground fellegvárnak számító Vörös Yuk felé vezetett, ahol szép számú közönség és egypár igen kellemes zenekar lódított az est hangulatán.

Érkezésemet a képességeimhez mérten, az előre várható időponthoz szinte percre pontosan kicentiztem (ez fél óra késés nálam), ettől függetlenül az általam kikapott zenekar koncertje iszonyatos nagyot csúszott, szóval nem volt egy leányálom a kivitelezés, főleg annak tükrében, hogy az este folyamán gyakorlatilag folyamatosan rohangáltam A pontból B-be, és vissza. Mindenesetre, ha továbbra is tartom a tempót, bizisten benevezek a 2012-es londoni olimpiára hosszútávfutásban, vagy távgyaloglásban. Maga a helyszín a késői időpont ellenére is szinte zsúfolásig megtelt bőrgatyásokkal, hosszú hajú srácokkal, és discosokkal( ez voltam én), szóval közel 80 kíváncsi néző figyelte Kovács „ Viking” Erik és zenekara beállását. A negyed kettő magasságában megcsendülő Bodom After Midnight nótája rögtön fel is kavarta az állóvizet, majd átadva a masszív Bodom Beach Terrornak a helyet útjára indult a közel egy órára szabott rifforgia. A közönség láthatólag élvezte az ismert nótákat( még én is, pedig afrikai mulatóst akartam), volt aki gyakorlatilag félmeztelenül ugrálta végig a koncertet. Egy jottányit persze fáztam attól, hogy a fiatal zenészeket elgáncsolják majd a rettentő tempójú dalok és a tradicionális heavy metal alapú felcsigázott szólók, de ebből semmit sem lehetett érezni. Mind Gulyás Dániel ritmusgitáros, mind pedig Kemenes Zoltán basszeros iszonyatosan pontosan játszottak, kiváltképp ahhoz képest mennyire szemtelenül fiatal zenészekről van szó. Kovács Erik pedig thrash metalosokat megszégyenítő gyilkos mód köpte a szavakat, és a Bodom féle hangzatos arpeggio futamai is roppantmód rendben voltak. A számlistával kapcsolatban ugyan volt némi ellenérzésem, hiszen egy „Follow The Reaper”-t, egy „Sixpounder”-t vagy éppenséggel egy „Lake Bodom”-ot szívesebben vettem volna, de talán majd legközelebb. A hangosítás egyébként a gyenge akusztika ellenére kellemes volt, Zathureczky Zsombor szintiszőnyegeiből ugyan az első néhány dal alatt vajmi keveset hallottam, de később már tökéletesen jöttek a remek kvalitású zenész alapjai. Összességében a színpadi mozgás az amin lehetne tovább kozmetikázni, nagyobb beleéléssel még inkább csalogató lenne a klubokban flangálók számára. Az ifjú zenekar elárulta, hogy készülőben van egy négyszámos demo anyaguk illetve a soron következő koncertjeiken már néhány saját dallal is számolhat majd a nagyérdemű.

A zenekar jelenlegi felállása:

Kovács „Viking” Erik-ének,gitár
Gulyás Dániel-ritmusgitár
Kemenes Zoltán-basszusgitár
Zathureczky Zsombor- szintetizátor
Ágota Balu-dob

Számlista:

Bodom after midnight
bodom beach terror
angels dont kill
hate me!
every time I die
warheart
bed of razors
silent night, bodom night
downfall