- Wednesday 13 és a Drugzone horrorshow-ja az A38-on (2008-11-30) -

Úton az A38 felé azon járt az agyam, hogy vajon teltház lesz, vagy lézengés? Elvégre aki szereti a Slipknotot, az valószínűleg ismeri, sőt talán szereti a Murderdolls-t is, és aki szereti a Murderdolls-t, az minden bizonnyal csípi Wednesday 13 szólókarrierjének albumait is. Téves.

Itthon a ,,teltház” szót felesleges kiejteni, sőt még gondolni is rá, mivel mostanság nem is létezik ilyen. Érkezésemkor megdöbbentem a rettentően kevés ember láttán. Persze még nem a horrorsztár zúzott, hanem a hazai horrorsztárnő, Linda Daemon és a Drugzone zenekar. Ez a koncert igen fura élményt nyújtott. Az apró, főleg nőneműekből álló közönség végig lelkesedett, és sikoltozott. Az előző mondat összes információja kuriózum. Metal körökben legalábbis mindenképpen. De ez nem egy metal, hanem inkább rockzenei koncert volt. Egy teljesen más világ.
A zenei élmény nem nyújtott ekkora meglepetést. A programajánlók tökéletesen felvázolták, hogy mi várható a Drugzone-tól. Sok tuctuc, kevés gitár, zéró bőgő, és fogós refrének. Indusztriál zene. A mai napig sem sikerült eldöntenem magamban, hogy minőségi produkciót láttunk-e, vagy csak valamit, ami annak akar tűnni, és ezáltal önmaga karikatúrájává válik. Néhol becsúszott egy-két angol nyelvű konferáló beszéd, amiket nem tudtam mire vélni, de ez csak a jéghegy csúcsa. Az egész buli Linda Daemon pózerkedésére, vagy azoknak parodizálására épült. Mindkettőnek simán elmegy a dolog, de remélem, az utóbbi volt a cél.
A meglehetősen furcsa színpadképet színvonalas zenével sikerült megtámogatni. Alkalmanként kicsit több diszkó fíling szűrödött be a szükségesnél, de amúgy sikerült felidézni a műfaj nagyjait is egy-két gondolat erejéig (Marilyn Manson, Rammstein stb.). Talán még külföldön is lehetne sikerük, ha kicsit többet foglalkoznának a zenéléssel.

A rövidnek tartott, ám valójában tisztességes hosszúságú Drugzone koncert után Wednesday 13 elvetemült hangtechnikusai megszállták a színpadot, hogy előkészítsék azt a horrorshow-ra. A technikuscsapatban jelen volt maga Jason Vorhees is. Akik jártak már a Kristály tónál, azok ismerhetik a nevét. Egy gyerekdal bejátszása, és egy őrült bohóc, színpadon való végigfuttatása után Wednesday 13 berobbant társaival együtt a közönség elé. A sok lányka sikoltozással kísérte végig a frontember minden mozdulatát, a srácok pedig csépelték egymást a pogozónában. Röviden: a hangulat nem hagyott kivetnivalót maga után.
És más sem. Régen láttam pár Murderdolls koncertvideót, melyeken az együttes botrányosan alulmúlta magát, és ez táplált belém némi félelmet, de végül nem lett semmi gond. Halálpontos, precíz, dögös játékot hallhattunk.
A programmal kapcsolatban felemásak az érzelmeim, mert a Skeletons album húzós témáit nem tornáztatták meg eléggé, viszont előkerült a Die My Bride, az I Love To Say Fuck és a 197666 a Murderdolls albumról, valamint a Transylvania 90210 legjobb slágerei is felzendültek.
A pontot az i-re a mindig különböző maszkokban feltűnő horrorfigura tette fel. A Till Death Do Us Party-nál Jason Vorhees arcát öntötte magára, később pedig a Dawn Of The Dead-ből ismert híres zombihőst, Bub-ot játszotta el.

Nem tudom, hányadszor írom le, de ennek a koncertnek is az egyetlen negatívuma a néptelen nézőtér volt. Már senkit nem érdekel az élő zene, vagy mi van? Úgy tűnik nem. Számomra ez csak egy jó buli volt, sokak számára viszont az egyik legjobb koncert, amin valaha voltak. Egy fiatalabb generáció képviselte magát ezen az estén. Egy lelkesebb réteg, mint a vénülő, kritikus metalosoké:)

Web:
Wednesday 13 hivatalos oldal
Wednesday 13 myspace oldal
Drugzone hivatalos oldal
Drugzone myspace oldal