- Beszámoló - Glenn a hajón - A38 május 22. (2008-05-24) -

Glenn Hughes, a funk, a rock és az állam...
..amit azóta valószínűleg összesepertek az A38on. Komolyra fordítva: bődületes volt a csütörtöki Glenn Hughes koncert!! Rögtön meg is jegyezném, hogy az a 6e HUF relatív nem sok, a mai koncertárakat figyelembe véve, arról meg ne is beszéljünk, hogy legutóbb (1,5 éve) is ennyibe került a jegy.

A legutóbbi előadás sem volt kutya, mikor ugye a Music For The Divide-ot turnéztatta az öreg, hanem ez a mostani igencsak rátámasztott!
A turnétagság azóta lecserélődött, a főnök mellett újra JJ Marsh nyűvögette a hathúrost, mellette a pelyhesállú (nevesítve: Luis Maldonado) tépett húrt, nem is akárhogy! A doboknál Matt Goom és egyedüli állandóként a billentyűposzton az aranyujjú Anders Olinder.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy mindannyiuk zsigereiben pulzál a zene, és hogy mekkora muzsikusok. Matt közel Chad Smith-i erővel püfölte a dobokat, pörgetett, figurázott, egyszóval meg volt az alap tisztességgel odarakva! JJ-nek azt gondolom minden rajongó igazán örült. Lehet, sőt nem, biztos, hogy nem egy klasszikus gitárhős és ezt már sokan elmondták eddig is, de akkora feelinggel tolja a bluesos, ízes hardrock témákat, hogy ihaj, na. És igen, picit hosszan felejtkezett be a „bemutatkozó szóló”-ba, de neki ennyi jár. (Meg különben is ez az este az örömzenéről szólt.)

A főnök egyszerűen kirobbanó formában volt, ami mindjárt az elején le is jött. Az egész buli borzasztó családias volt, Glenn nem győzte dicsérni Budapestet és a rajongókat és bizony ezek nem üres frázisok, amolyan kötelező „wháó tik vagytok a legjobbak” beszólások voltak, ő komolyan szereti a magyar rajongókat, nemhiába jött ötödik alkalommal hozzánk!
Végig tartotta a kapcsolatot a közönséggel, etette a tenyeréből a népet, persze az a piciny rutin a háta mögött, de (és ez a lényeg) vér őszintén! Hatalmas laza szövegeket vágott le, ezzel is hozzájárulva a jó hangulathoz.

Amellett, hogy leborulás az előtt, ahogy a basszust keni, én most ünnepélyesen a "Rock Hangja" titulusát átértelmezném valami olyasmire, hogy "Minden Stílus Hangja". Te, és ez nem vicc.
Soul, jazz, funk, egy pillanatra sem okoz neki fejtörést és mindezt egy saját stílusban ötvözi. Nem csak zenész, igazi előadóművész, amiből nincs túltermelés manapság... Csiripeltek olyat is, hogy picit túlvezérelt volt egynéhány énekes-szólója, de szerintem aki ilyet mond, fogalma nincs a zenéről.

A számlista már ismert volt a honlapról:
Crave
FUNK
Never say never
Oil and Water
Mistreated
You got Soul
We shall be free
Don’t let me bleed
Love Communion
Steppin’ On
-pauza-
Soul Mover
Burn

Persze túlsúlyban az új album dalai voltak, amit megint csak nem bántam. Egyrészt, mert nagyon üt az album, másrészt meg itt egy ember, aki nem a múlt sikereiből akar megélni, hanem mindig új kihívást keres, amit aztán simán teljesít is, ennyi.
Így is volt kötelező Mistreated, Burn. Egyetlen negatívum tán, hogy lehetett volna hosszabb is, de ne legyünk telhetetlenek. (Én biz az vagyok.)

Nem is nagyon tudok mást mondani, buli volt. Rengeteg pozitív energiát zsebeltünk be, ami reméljük, hogy a következő koncertig kitart, mert lesz, az tuti. Ja és ha jót akarsz magadnak fogod a csajt/pasit és elbandukolsz!
„can you feel the love..”

Web:
LiveSound Productions hivatalos oldal

Glenn Hughes hivatalos oldal
Glenn Hughes myspace oldal

Glenn Hughes cuccok a Headbanger kínálatában