- Sörözés Szentesen, avagy interjú az Angertea zenekarral (2006-07-14) -

Áprilisban jelent meg az Angertea Rushing Towards The Hateline albuma, ami tökéletes apropót szolgáltatott egy laza beszélgetésre. A MetalNews képviseletében Vizifarkas ült be a szentesi Galéria sörözőbe - Angertea törzshely! - hogy a teljes zenekarral, Mihály Gergely énekes/gitárossal, Peralta Miguel basszusgitárossal és Bárkai László dobossal megtárgyalják az Élet nagy kérdéseit, a lemez felvételétől a házasodási gondokig. Az italozás hatása fokozatosan jelentkezik…

…azzal kezdődött, hogy megláttam Miguel kezén a gipszet. El volt törve a karja…

- És akkor most mi van?
M: Hát most pihenő van. Le kellett mondani a koncerteket. Majd ha leveszik a gipszet utána lesz még három hét rehabilitáció és majd utána kezdjük újra a koncerteket.

- Milyen koncerteket kellett lemondani?
M: A vásárhelyit meg solymárit.

- Az új lemezetek ugye most már angolul van. Honnan jött ez hogy angolul írtok? Vannak külföldi tervek, vagy úgy gondoljátok hogy így jobban fogad titeket a közönség?
M: Hát inkább Gergő nyilatkozzon.

- Gergő, te írod a szöveget, ugye?
G: Ja, én írom a szöveget. Igazából én voltam a legutolsó aki akarta ezt az angol dolgot, pedig én vagyok az angoltanár a három fasz közül. Azért gondoltuk így végülis mert külföld felé is akarunk majd próbálkozni, mert ez Magyarországon abszolút meg nem értett zene, bár külföldön is az, most már rájöttünk.Valamilyen szinten azt akartuk, hogy nemzetközi mércével is megállja a helyét a lemez. Volt mostanában egy interjú és ott mondtam, nem emlékszem már hogy hol, annyi interjút adunk mostanában, szóval ott mondtam, hogy ha én kapnék egy japánul éneklő metál lemezt, beröhögnék. Ha egy magyarul éneklő cd-t kiküldesz mondjuk Amerikába, téged is kiröhögnének. Sz'tem így hangzik a legjobban. Azóta elégedettebbek vagyunk így a saját zenénkkel is. Persze szeretjük a magyarul éneklő zenekarokat is, de nekünk ezt úgy gondoltuk, hogy így kéne.

- És milyen külföldi tervek vannak?
G: Konkrét dolog még nincsen, jó lenne valami nagyobb zenekarral, haveri zenekarokkal összefogni, külföldi turnéra összeállni, vagy egy pár koncertet összehozni de egyelőre semmi konkrétumot nem tudunk. Voltak ígéretek, hogy bizonyos zenekarok majd szerveznek koncerteket, de egyelőre nem valósult meg, tervbe van véve.

- Mégis melyik országba?
Indiába, haha! Igazából Erdély felé lehetne Európában, szerintem még akár Franciaországba is el lehetne menni, meg Benelux országok; inkább Európa lenne a cél, aztán majd meglátjuk. De jól vagyunk itt Magyarországon is különben…

- A szöveg mennyire fontos a dalokban? Akartok-e hatni az emberekre? Egyáltalán lehet?
G: Nem igazán lehet, legalábbis itt Magyarországon; aki itt hagyományos értelemben vett metalos, az abszolút nem fogja ezt megérteni, mert most ez alatt a hagyományos értelemben alatt azt értem, hogy aki Akela, vagy Ossian rajongó; az inkább csak néz, hogy ez mi alapból, az ilyen emberkék nem szeretik, ha egy magyar zenekar angolul énekel. Hát nekem elég fontosak a szövegek, de nagyon nem szájbarágós szövegek vannak, ilyen elvontak, amiket én értelmezek valahogy, ezerféleképpen lehet értelmezni, aztán vagy bejön valakinek, vagy nem, végül is fontosak is, de egységében fontos a zenével. Nekem megvannak a magam okai, hogy mit miért írok le, hogy miről szólnak számomra a számok, általában az életem szép dolgairól szólnak, aztán most ez kinek hogy jön le…

- A többiek mennyire vannak benne a szövegekben?
G: Abszolút nem, és minden szövegem a lányokról szól…
L: meg a halálról, meg a halott lányokról. Ha-ha!

- Milyen volt a munka a Murphy stúdióban?
Már dolgoztunk a Murphy stúdióval, nagyon jó kapcsolat alakult ki a hangmérnökkel, a Murphyvel, és tényleg gördülékenyen tudunk dolgozni vele, vannak korlátai, de jól tudtunk együtt dolgozni; beszéltük, hogy oda fogunk visszamenni felvenni, legalábbis a nyersanyagot. Jó benyomásokat kaptunk, jó szakértelemmel bír az ottani stáb, vagy hangmérnök, vagy hogy mondjam. A keverést, meg a mastert pedig a Parkplatzban végeztük, nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Azért is választottuk Murphyt, mert olyan terv volt, hogy legalább olyan koncerthangzást adjunk vissza, mint ahogy koncerteken szól, mert általában eléggé letaglózó ereje van; nem akarom fényezni magunkat, de mindenki lefossa a bokáját, ha meghallja egy koncerten, nagyon hangosak vagyunk, letaglózó…
Közel is volt, itt ha úgy tartotta a kedvünk, akkor eljöttünk 1-2 órára énekelgetni, vagy gitározgatni, így végül is húztuk, mert két hónapig tartottak a felvételek…
L: Végül is így volt nekünk a legkényelmesebb, hogy délután bejöttünk, 1-2 számot feljátszottunk, ének is elég sokáig tartott, két hétig, máshol pedig egybe kellett volna felvenni az egészet, ami nagyon fárasztó…

- És mit szóltok a lemez fogadtatásához? Olvassátok a kritikákat?
G: (nevet) Igen. Hát végül is elég jókat írtak, egy helyen volt, ahol olyan semmilyen kritikát írtak, leírta, hogy ez meg az , ilyen meg olyan a lemez, de a végére fárasztó… én úgy éreztem, hogy aki ezt írta, nem is tudom ki volt, nem hallgatta meg, talán csak egyszer, azt hozta fel kritikában, hogy az utolsó négy számot lehagyhattuk volna nyugodtan, onnantól unalmas. Na most szerintem ha a sorrendet megkevertük volna, akkor is ugyanazt mondta volna, mert ha ezt lemezt meghallgatod egyszer, az totál nem fog bejönni, akár az ütemeket, akár az éneket nézve szokatlan a zene abszolút. Ha egyszer meghallgatod, akkor nem fogod megérteni, szerintem tehát hét-nyolc hallgatás kell neki, hogy normális kritikát tudjál írni, szóval szerintem aki nem hallgatja meg…
Aki viszont sokszor hallgatja, az rá tud kattanni elég rendesen, hogyha viszont egyszer meghallgatod, akkor azt mondod, hogy mi ez ….
L: Szerintem időt kell rá szánni, mielőtt az ember kritikát ír róla.

- Viszont akik a kritikákat írják, azoknak nem mindig van rá idejük…
G: Igen, ez a szívás ezzel a zenével.
M: Voltunk is már ilyen hangpróbán egy vezető újságnál, ahol rálátásunk nyílt arra, hogy mennyire nem foglalkoznak ezzel a dologgal. Egy-két számot meghallgatnak, aztán írnak hasból valamit és kész. Nem is az, hogy idejük nincs rá, hanem be vannak csömörülve ettől az egésztől, annyi hanganyagot kapnak, hogy tökük kivan az egésszel, érted, akkor meg nem kéne csinálni, meg kéne találni a középutat, hogy lenne értelme az egésznek…

G: Metal Hammer pl. nagyon jót írt róla. Sok helyen meglátszik egy kritikán, hogy hányszor hallgatta meg az a bizonyos ember… nem mondom azt, hogy nem lehet róla rosszat írni, mert lehet, biztos vannak benne hiányosságok, szóval azért szerintem nem hogyha azt mondja, hogy utolsó négy, meg hogy hosszú…hát 54 perces a lemez, szerintem ez a mai világban egyáltalán nem hosszú, ennyi…

- Milyen terveitek vannak még a közeljövőben? Klip, koncertek?
M: A klipforgatásokról úgy nézett ki, hogy lehet, kettő is lesz. De egy biztos: én most nagyon azon vagyok, hogy az előző klipjeinket is meg a borítót is aki tervezte, a Lóránt Demeter nevű haverunk, ő a legjobb szakértelemben, szóval szerintem ő a legmegfelelőbb ember, aki ehhez az albumhoz klipet tudna csinálni. Vele már tárgyalgattunk, nagyon benne van.
G: Az In Between Walls című számra tervezzünk, meg van egy haverunk, aki most kezdett el foglalkozni klipkészítéssel és ő most az Interest Song-ra próbálkozik. Nem szeretnénk, hogy színvonalban alulmúlja az eddigi klipjeinket, főleg ugye a Hidak belül-re egy elég jó klip készült, ez letölthető a honlapról…

- Van a továbbiakban olyasmi amit még nem csináltatok, de jó lenne?
M: Van végülis, mostanában kezdjük el írogatni az új számokat. Szerintem elég ritmusközpontúak lesznek, sok olyan szám lesz, ami ritmusszekcióra épül. L: Konkrét terveink nincsenek, elkezdjük írni aztán valahogy kialakulnak. M: Azon vagyunk, hogy még kevésbé közérthető legyen, még brutálisabb, azért, mert szeretünk kib…ni az emberekkel.

- Akkor most olyan legyen, hogy tetsszen az embereknek, vagy értsék?
M: Tényleg, valamilyen szinten úgy vagyunk vele, hogy jó érzés meglepődött arcokat látni a koncerten, amikor zúzunk.
G: Igen, amikor vannak ilyen hirtelen váltások, és akkor néznek, hogy ez mi…és ez olyan jó, nehogymár ilyen 4/4-es témák legyenek, amiket ki lehet számítani… tehát abszolút kiszámíthatatlan a zene, és még kiszámíthatatlanabb lesz.

- Nagyon hasonlítgatják hozzátok az Isten Háta Mögött-et. Jogosnak találjátok?
L: Azok meg kik? Ha-ha! (mindenki nevet)
M: Felfogásában biztos van köztünk párhuzam, hasonlóság. Végülis, ha belegondolsz, olyan zenét játszanak, ami eléggé meghökkentő…nem tudom voltál-e koncerten, ők is igazi vérbeli koncertbanda, akkora energia van a koncerten, inkább attól padlózik le az ember, nem is azt figyeli, hogy milyen a szám, milyen dallamos, milyen technikás, hanem inkább azt, hogy mekkora energiát sugároz, és hogy nekünk mennyire mennyire meghökkentő… ilyen szempontból rá lehet fogni inkább mi is koncertbanda vagyunk, szóval azt mondják ránk, hogy nagy energiákat szabadítunk fel, meghökkentő az egész, meg hát szerintem a dalok struktúrájában is lehet párhuzamot vonni, nem ez a megszokott, hanem kiszámíthatatlan… Közösek a kedvenceink velük, ők is gondolom ugyanezeket a zenéket hallgathatják, mint mi, például a Tool, Neurosis, Meshuggah az nekem a nagy kedvencem. Egymást három éve ismerjük személyesen is, nem azt mondhatjuk, hogy mi hatottunk rájuk, vagy ők hatottak ránk, hanem megvan a zenei párhuzam a két zenekar között, imádjuk őket emberileg.

- Kiket hallgattok még, milyen magyar zenéket hallgattok?
G: Rengeteget. Régi nagy kedvencem a Leukémia, a Varso, ami most oszlott fel nem olyan rég, együtt zenéltünk sokszor, gitárosa játszik a lemezünkön. Baby Bone, ők kifejezetten nagy hatással voltak ránk, nagyon régóta szeretjük őket.
L: Meg a Wackor. Rengeteg van. Nagyon sokukkal együtt is játszottunk. Nagyon sok jó zenekar van Magyarországon.
G: Csak az a baj, hogy pont a legjobb zenekarokat nem ismeri senki. Ha azt mondod, hogy rockzene, mindenki azt mondja, hogy Tankcsapda meg Ossian. Szerintem épphogy ez az alja az egésznek. Bár lehet, hogy ezt nem kéne leírni, ha-ha!

- Sok zenekarral történik meg, hogy amikor megismerik, lemegy a színvonal. Ti ettől nem féltek?
M: Nem. Velünk ilyen biztos, hogy nem lesz. IHM-et is sokat szeretik, akkora rajongótáboruk van, hogy az hihetetlen, és nem megy a zenélésük rovására, vagy inkább az őszinteség rovására.

- Meséljetek a borítóról, ezt tényleg te csináltad, Gergő?
G: Ami a legelején látható, ez a szegény kétfejű szörny, vagy micsoda, ezt én rajzoltam, és a többit utána a Lóránd Demeter aki a klipjeinket is csinálta, felturbózta. Ez egy fekete-fehér rajz volt, és ő megcsinálta színesben. Ami belül van, azok is fullra az ő grafikái. Elég szépek, jónak érezzük a borítót.

- A klipről van valami elképzelés?
M: Igen, én állatokat szeretnék. Vaddisznó, meg ilyesmi. Persze kifordítva. Sok vért, ilyesmi. És alapkoncepció, hogy mi nem leszünk benne. Az Interest Song-ban is most felvettek rólunk olyanokat ahol nem látható igazából hogy mi vagyunk, ilyen közeli arcfelvételeket, meg ujjakat ahogy a gitáron mennek… Nem akarunk olyan klipet ahol csak játszik a zenekar és kész. Magyarországon ez nagyon trendi, hogy játszik a zenekar és aztán lemegy és kész, a klip meg nem szól semmiről. A klip is legalább annyira fontos mint a zene, tehát valamit közvetíteni kéne, nem konkrét dolgot, hanem inkább hangulatot, érzést. Magyarországon csak az van, hogy megy a zenekar, játszik, mindenki bulizik és vége, de semmi érzés meg hangulat nem jön át igazából, csak annyi hogy baromi sok technika van benne. Én mást nem érzek. Legalábbis a legtöbb klipben.

- A ti klipetek inkább a hangulatokra és az érzésekre fog koncentrálni?
G: Igen, nekünk nagyon fontos, hogy rengeteg hangulat és érzés legyen benne, ne csak a technikára koncentráljon, mint a magyar klipek többsége. Nem akarunk szájbarágósak lenni, a lényeg, hogy mindenkiből hozzon ki valamit, és belőlem is hozzon ki valamit.

- Ti ugye nagymágocsiak vagytok. Hátrány volt valaha, vagy előny a zenélésben, hogy vidékiek vagytok és kis helyről jöttök?
M: Csak hátrány.
L: Olyan szempontból hátrány, hogy hozzánk semmi nincs közel, se nagyobb városok, se Budapest. Mindig sokat kell utazni egy-egy koncert miatt, vagy ha valamit intézni kell, akkor Pestre felmenni, ilyen szempontból hátrány. Pesten van a központ, és ha ott lennénk, akkor hatékonyabban mennének a dolgok.
G: Például ha Pesten lennénk, akkor simán be lehetne nagyobb zenekarok elé kéredzkedni, és mi is jobban képben lennénk, ismernének minket a koncertszervezők, de így van évi két-három koncertünk Pesten, ami kevés. Előnye annyi van ennek az egésznek, hogy a nagyvárosban azt figyelem meg: a zenekarok sokszor hirdetés alapján jönnek össze és akkor úgy nem olyan tartós a kapcsolatuk, mi viszont már óvodában együtt jártunk. Jó, Miguel mondjuk egy évvel idősebb, de ismerjük egymást már évszázadok óta, és emiatt ez nem egy két-három évre szóló banda, hanem a legjobb barátai vagyunk egymásnak. Meg, meg minden…. Na hát azért nem minden…(nevetés) Szerintem több vagyunk, mint egy zenekar, jóval több.
M: Az emberi oldal mindig előnyben van a vidéki zenekaroknál, sok helyen ugyanaz a képlet van, erősebb a kötelék.

- És ez nyilván megmutatkozik a zenében is.
M: Persze így van, mindenféleképpen. Az összhatásban is, például egy koncerten ismerjük és érezzük egymás gondolatait. A pesti zenekaroknál teljes higgadtsággal váltogatják a zenekarokat a zenészek, vagy kirugdosnak embereket, nálunk ez elképzelhetetlen. Ha nálunk valaki elmenne, akkor az egész zenekarnak annyi lenne.
G: Itt nincs pótolható ember, mert akkor már nem Angertea lenne.

- De ilyen nem lesz.
G: Reméljük, hogy nem. Ha rajtunk múlik, akkor biztosan nem. Ha mondjuk kiesik valaki a tizedikről, vagy ilyesmi, akkor esetleg, vagy ha levágja a szecskázógép a kezemet, akkor igen, ha-ha!

- Szerencsétlen Miguel is most eltörte a karját.
M: Á, én a körülmények áldozata voltam. Ha a nyakamat törtem volna ki, akkor most… Szóval önszántunkból nem oszlatnánk fel a zenekart.

- Miguel, ha leveszik a gipszet, hol fogsz játszani?
M: Akkor egyből kilépek innen. (nagy nevetés)

- Hol lehet majd titeket koncerten hallani? Sziget vagy ilyenek?
G: Nos, erről csak annyit, hogy én most rohadtul mérges vagyok a szervezőkre, mert évek óta próbálkozunk, de a Szigeten eddig csak egyszer, 1999-ben játszottunk. Azóta minden évben küldünk anyagot, most is csináltuk egy színvonalas lemezt a magyar átlaghoz képest, és akkor sem jeleztek vissza. A Hegyalján sem játszhatunk, a Wanted fesztiválon sem. [Azóta kiderült, hogy mégis lesz Angertea a Szigeten, úgyhogy itt a remek alkalom mindenkinek!]

- Mondták már, hogy miért?
G: Nem, egyszerűen annyi, hogy küldenek egy e-mailt, már csak nem is levelet. Az ingyen van. Ez olyan, mint egy maffia: van egy kör, amelyik mindig ott van, ugyanazok a zenekarok játszanak minden évben az összes fesztiválon. És aki ebben nincsen benne, annak annyi. Ezek általában a pesti zenekarok, ezért is mondtam, hogy nagy hátrány, hogy nem vagyunk pestiek, mert nem ismerjük a koncertszervezőket.
M: Az ismertség szempontjából mindenképpen hátrány, hogy vidékiek vagyunk. Egy fiatal zenekar esetében ők megalakulnak, koncerteznek, és még a kezdő koncertjeikre is bejárkálnak fontosabb emberek meg zenészek, akik aztán tovább mozdíthatják a sorsukat. De ezek az emberek nem utaznak le vidékre, pl. Kecskemétre vagy ahol mi játszunk. Emiatt a fiatal zenekaroknak Pesten sokkal könnyebb fesztiválokra bejutni, koncerteket szervezni – megszervezik helyettük.

- Próbálkoztok azért Pesten koncertezni?
G: Szoktunk Pesten koncertezni, évente átlagban háromszor, de ez kevés.
M: A pesti zenekarok minden hétvégén játszanak, többször is akár. Évi három koncerttel semmire nem megyünk az ismeretségszerzés szempontjából. Ha ott lennénk, ott mozgolódnánk, más lenne a helyzet, de én nem akarok ott lenni, nem sajnálom.

- Miért nem akartok ott lenni?
G: Mert falusi hülye gyerekek vagyunk.
M: Kecsketejen nevelkedtünk, ha-ha!
G: Minden ideköt minket.

Közben Gergőnek becsörgött a telefonja, és amíg elmondta, hogy épp interjút ad, Miguellel elkezdtünk a tavalyi élményeinkről beszélni. Kiderült hogy mindketten egy időben Peruban voltunk…

- Mennyi ideig voltál?
M: Két, két és fél hétig.
- Egyedül?
M: Anyukámmal.
-Te mikor voltál?
M: Nyáron. És te?
- Nem tudom. Mikor voltam? Ja, nyáron, én is nyáron.
M: Hogy nem találkoztunk?!
- Egyébként perui ismerőssel is összefutottam Pesten, nem lepődtem volna meg ha veled is összefutok Limában.
M: Egyébként voltunk Limában.
- És még merre voltatok?
M: Fogalmam sincs…..Voltunk az Andokban, lett hegyibetegségem is. Rágtunk kokalevelet is, tiszta zöld lett a fogam. Nagyon súlyos volt. És átmentünk Bolíviába meg Brazíliába is.

Itt hosszas eszmecserét folytattunk arról, hogy milyen csúnyák a perui emberek, na meg a csajok is. És át kellett menni Brazíliába hogy Miguel lásson egy jó nőt… De a lényeg, hogy jó volt, csak végigokádta az egészet…

- Na szóval ott tartottunk az előbb, hogy menjen a fene Pestre. Mintha a Purity is erről szólna: "Bring me to the mountains"
G: Igen, az elvágyódásról a nagyvárosból. Akkor jött az ötlete ennek a számnak, amikor Szegeden jártam egyetemre.
M: Akkor amikor nem is köszöntél nekünk? Emlékszek rá!
G: Kész, be van már rúgva… Szóval onnan az elvágyódás, vissza a faluba, vissza a környezetbe, erről szól.
M: Meg a halott lányokról. (nevetés)
G: Á, ezek hülyék. Nem veszik sajnos figyelembe a dalszövegeimet, hogy milyen fájdalmakat meg milyen érzéseket beleéneklek így a dolgokba. Ez nekem nagyon rossz. Ők kiröhögnek és nem tudják hogy mennyire szenvedek. Az életemtől.

- Okés…
M: Látod, ő is leszarja!

- Nem, nem engem egyébként nagyon érdekel a te fájdalmad. (nagy röhögés)

De azt mondjátok meg, hogy más vidéki zenekaroknak akartok valamit üzenni?
M: Puszilunk mindenkit, tessék közös koncerteket szervezni nekünk. Mindenkinek a legjobbakat kívánjuk.

- És akkor hajrá kiszorítani a pestieket?
G: Á, nem.
M: Dehogynem, megérdemlik!
G: Szóval hívjanak minket koncertezni.
M: Meg fizessék a söreinket.

- És azoknak a fiatal metalos gyerekeknek, akik ezt az interjút fogják olvasni, mit üzentek?
M: Igen, hát ezt. Fizessék a söreinket.
G: Meg szállítsák a húsokat, vegyék meg a lemezt, nagyon olcsó, 1500 forint.

- Még annyit szeretnék kérdezni, hogy zenén kívül milyen terveitek vannak, mit lehet rólatok tudni?
G: Hát, szeretnék megházasodni. Már kb 25 éve. Csak sajnos nem találom a hozzám illő partnert. Ennyi. Feleséget akarok. Igen, akkor most ez legyen egy hirdetés. Aki jelentkezni akar, azt szívesen fogadom.

- Na tessék, itt az országos nyilvánosság.
G: Épp most hagyott ott a barátnőm.

- Na tessék, király.
M: Én meg szeretnék a környék legnagyobb alkoholistája lenni. Dolgozom rajta. De egyébként nekem a zenekar a legfontosabb. Ha az működik, akkor már nagy baj nem lehet. Mert akkor amit tényleg akarok, az megvan. Munka meg ilyenek, az jó, van, de igazából a zenekar a legfontosabb.
L: Zenélgetünk, iszogatunk. Ennyi. (nagy nevetés)
M: Neki még terv az, hogy föl akar épülni a kullancsból. Megcsípte egy kullancs.

G: Ja, meg még a telefonszámom…. Ööö, nem a honlap címünk: www.angertea.com – nézze meg mindenki, vegyék meg a lemezt!
L: Jöjjenek koncertre!
G: Meg várom az emaileket a lányoktól képpel, lehetőleg meztelen képpel…
M: Ja meg még a rajongólányoknak annyit szeretnénk, hogy mi is szeretünk ám rajongókkal beszélgetni, nem csak Gergőhöz lehet ám odamenni…hozzám is oda lehet jönni. Mi mindig ott állunk mint két hülye…

- De Miguel neked van barátnőd.
M: Tudom. (nagy nevetés)
G: Nekem is volt egy. Ja.
L: Nekem nincs barátnőm! Szeretek beszélgetni a lányokkal.
G: Bár én kapom meg mindig az összest. Mindig hozzám jönnek. Párban…

Angertea cuccok a Headbanger kínálatában

Web: Angertea hivatalos oldal