- Burzum – Varg Vikernes börtöninterjú (2005-07-10) -

A Mayhem tag Euronymous meggyilkolásáért bebörtönzött Varg Vikernes vallomása az Életről, a pogányságról, a fogyasztói társadalomról és a zenéről. Nagyon érdekes, ám távolról sem humánus és politikailag korrekt nézetek -- továbblépni csak saját felelősségre!

Üdvözlet, Varg. Mi újság feléd?

Üdvözlet, nálam minden rendben van..

Az elmúlt évszázadokban egyre jobban gyalázzuk a környezetünket, amellett folyamatos hanyatlást tapasztalhatunk a kultúra és a nemzeti örökségek terén. Szerinted mi tehető felelőssé ezért és hogyan javíthatnánk a helyzeten?

Tekintve, hogy ez csak egy interjú, igyekszem rövid lenni, de ilyen kérdések esetében ez nem könnyű. Úgy látom, hogy a természeti környezet, a kultúra és a nemzeti örökségek hanyatlása a kapitalizmus természetes velejárója. Ez történik, ha az embereket jobban érdekli a profit, mint a világ amelyben élnek. A nyugati világ kapitalizmusa viszont a kereszténység természetes következménye, mivel a kereszténység a pogányság elűzésével spirituális űrt teremtett– és ami maradt, az csak a materializmus és egy jelentékeny tartalmat nélkülöző vallás. A keresztények gyakran megtartották a pogány fesztiválokat, rituálékat és jelképeket, de ezek már nem hordoztak valódi jelentést a számukra.

Így lett például Yule, a téli napforduló „Krisztus születésnapja”, Húsvét pedig „Krisztus feltámadása”; a nyári napforduló „Szent János napja”, Heimdallr pedig átlényegült Mikulássá, és így tovább. Yule eredetileg a napkerék fordulását jelzi, ezen a napon látogatják meg a holtak az élőket; Húsvét pedig a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap: Baldr és felesége ekkor tér vissza a pokolból. A nyári napfordulókor született Freyja, a szerelem istennője – Heimdallr pedig nem csak ajándékokat hozott nekünk, hanem kapocs volt számunkra az istenekhez. Végülis ő őrzi a szivárványhidat, ami az Égbe vezet (Asgard)! Mindezt elvették tőlünk a kereszténységgel, és mindenféle kapcsolatot elveszítve a spirituális valósággal és isteni eredetünkkel, itt maradtunk a kopár fizikai világban. Már nincs más célunk az életben, mint vaktában kóborolni a Földön és anyagi javakat gyűjteni, kényelmes életet élni – és ezt aligha sokan találják kielégítőnek, leszámítva az igazán felszínes és egoista embereket. Ez a spirituális űr egyre nagyobb probléma most, hogy hatmilliárd ember lakja már ezt a bolygót, és szinte mindegyikük azzal van elfoglalva, hogy megszerezzen mindent, amire csak rá tudja tenni a mocskos kezét. Közben a ’nyugati’ kapitalisták minden erővel igyekeznek a szegényebb országokban is elültetni a rendszerüket és befektetni a vagyonukat. Nem azért, hogy segítsenek ezeknek az országoknak, hanem, hogy piacot teremtsenek a termékeiknek. Lényegében több fogyasztót akarnak.

Ez még hatalmasabb csapás lesz a természeti környezetnek, amint Kína és India meggazdagodik; ugyanis a bolygónk nem bír el további 2. 4 milliárd környezetszennyező autót vezető, a hét minden napján gyakorlatilag teljesen felesleges termékeket vásárolgató kapitalista disznót. Elég bajunk van az egy milliárd már meglévő kapitalista disznóval (ezek főként USA, Európa, Japán). És mi lesz akkor, ha a Föld lakossága eléri a 9 vagy a 10 milliárdot melynek többsége kapitalista fogyasztó?

Ironikus, de az egyetlen dolog ami megmentheti az emberiséget, az egy sorozatos járvány, természeti katasztrófa, vagy más, ember okozta katasztrófa, ami letöröl legtöbbünket a Föld színéről. Ami azt illeti, szerintem a katasztrófa elkerülhetetlen – hacsak valami pálfordulás nem lesz hamarosan – és őszintén szólva én ezt örömmel várom. Minél előbb összeomlik ez a világrend, annál jobb. Nem is kell tennünk semmit azért, hogy ez megtörténjen. Az egyetlen, amit tehetünk, és amit meg is kell tennünk, hogy igyekszünk elmenekülni a szökőár elől, és biztosítani, hogy életben maradjanak a legjobbak közülünk, akik megmentik a pogány kultúránkat. Fizikailag kell elvonulnunk a modern világtól és annak minden morális, fizikai, érzelmi, mentális és spirituális kárhozatától. A vérünkre kell hallgatnunk, hogy így mondjam, hogy megtaláljuk a helyes életformát. A pogányság a vérünkben van, és ha egy értelmes és pozitív civilizációt akarunk építeni a jövőben, a mai Szodoma és Gomorra romjaira, akkor összhangban kell lennünk a vérünkkel.

Mit olvasol most? Zenét hallgathatsz manapság?

Most a Vollmer's Mythologie Aller Volker-t olvasom (Vollmer - A népek mitológiája) Dr Vollmertől, és a Manniskan och Hennes Symboler-t (Az ember és szimbólumai) Carl G. Jungtól. Ez utóbbi egy svéd fordítás amit már korábban is forgattam, de úgy gondoltam, érdekes lehet újra elolvasni, hátha akad valami, ami tíz évvel ezelőtt elkerülte a figyelmemet.
Vollmer műve egy mitológiai enciklopédia, amely 1874-ben jelent meg Stuttgartban. Azért választottam, mert ez volt az egyetlen könyv amit találtam, ahol a szláv, finn és balti mitológiáról olvashatok. Különösen érdekes dolog régi könyveket olvasni mitológiáról és kultúráról, mert mindig sokkal jobbak, mint az újak. Nincsenek megfertőzve politikailag korrekt mondatokkal, és nem megmosolyogtatás céljából mutatják be az európai kultúrát, mint a modern kiadványok.

Itt a Trondheim börtönben előre programozott állami rádiócsatornákat hallgathatunk, vagy nézhetünk TV-t, hátha van benne valami zene, de semmi esetre sem hallgathatunk CD-t vagy kazettát. Szóval, kizárólag olyan zenét hallgathatok, amilyet nem akarok, de mondjuk a rádióban nem is igen van zene, csak az állami propagandát (vagy ’szórakoztatást’, ahogy ma mondják ezt) nyomják. Tizenkét év börtön alatt mindössze 30-40 alkalommal kapcsoltam be a rádiót, és csak akkor, ha TV nem volt. (Amikor hónapok óta nem hallottál egy hangot, még a pop zenével kevert állami propaganda is vonzó alternatívának tűnik addig a tíz percig, amíg eszedbe nem jut, hogy miért is nem hallgatod ezt a szart.)
December óta egy akusztikus gitár is van a cellámban, tehát nem vagyok teljesen elzárva a zenétől.

Ha kiengednek a börtönből, számíthatunk további albumokra?

Valószínűleg igen. Ha lesznek még albumok, akkor, ahogy én látom, olyanok lesznek, mint a régiek, ha tetszik ez nekem, ha nem, mert én képtelen vagyok olyan zenét csinálni, ami nem “burzumos”…
Nem hiszem, hogy nagyon más lenne, mint a régi Burzum, de gyanítom, hogy ennek sokan örülnek is. Ráadásul az se nagyon meglepő, hogy a saját zeném úgy szól, mint a saját zeném…

Hogy idézzek egy általad írt cikket: “Ez volt a Burzum Aranykora – ami véget is ért, amikor 1993-ban bebörtönöztek”. Miért változott meg a Burzum szelleme ennyire, amikor börtönbe kerültél?

Valószínűleg félreérted, amit abban a cikkben írtam. A Burzum szellemisége soha nem változott, mindössze az én zeneszerzői lehetőségeim változtak meg drámaian, amikor bezártak. Elmondhatom, hogy szinte lehetetlen börtönben zenét rögzíteni, és amit egyáltalán rögzíthettem, az is elektronikus zene volt, amikor 1994-ben vagy 1995- ben és 1998-ban rövid ideig lehetett szintetizátorom. Amikor néhány hónapja volt nálam a hangszer 1998-ban, választanom kellett a szintetizátor és a laptopom között, mert a börtönfelügyelők nem engedték egyszerre a kettőt (“biztonsági okokból”). Én a számítógépet választottam, gondolván, hogy valami programmal majd csak tudok zenét felvenni. De a börtön igazgatósága másképp vélekedett, mondván, hogy nekem nincs “különösebben szükségem” arra, hogy zenei program legyen a gépemen. Ilyen program híján aztán nem tudtam többet zenélni, és tulajdonképpen ez a fő oka annak, hogy 1999 óta nem adtam ki új lemezt. A zenei programokhoz minimum egy CD-romra lenne szükségem, és ebből a börtönből ki vannak tiltva a CD- k (“biztonsági okokból”).
Mindenesetre most van egy gitárom, tudok zenélni, de a lemezfelvételhez meg kell várnom, míg szabadon engednek.

Mitől volt más a Burzum, mint a többi norvég banda?

Sok mindentől. Az indíttatás más volt, az én hátterem más volt, a dalszövegeimet norvégul írtam, míg a többiek angolul. És persze én egyedül voltam, míg a többiek bandában. Nem igazán tudom, mit mondhatnék még erről. Talán te megtalálod a választ a www.burzum.org- on az ‘A Burzum Story’ cikkekben.

Egyszer azt nyilatkoztad, hogy “a metal nigger zene”, ezt még mindig állítod?

Igen is és nem is. Szerintem a metal kultúra nigger kultúra, amennyiben a hagyományos metalosok úgy néznek ki, úgy viselkednek és gondolkodnak, mint afféle “fehér niggerek”. Ez – legalábbis gyakran – egy hihetetlenül primitív, unintelligens és értelmetlen szubkultúra, mint minden rock ‘n roll szubkultúra. Én is hallgattam metal zenét, de soha nem viselkedtem úgy, mint egy nigger csak ezért, és nem is nagyon értem, miért viselkednek így legtöbben. Füvet szívni, berúgni, össze-vissza szexelni és nemi betegségeket terjeszteni, bulizni állandóan, koncerteken ismerkedni a többi vákuumagyúval, meg ilyenek. Ennek mi értelme van? Ennél még a busmanok is értelmesebbek, konstruktívabbak, és mélyebbek.

Amiért az emberek vonzódnak ehhez a szubkultúrához, az valószínűleg valami teljesen más. Mint például a modern világ megvetése, a halál és a gothic iránti érdeklődés, romantika, pogány eszmények – de mindez rossz irányt vesz, amikor keveredik a hagyományos rock 'n roll vagy heavy metal kultúrával.

Mit gondolsz a nőkről, egyenlőnek tartod-e őket magaddal?

Persze, a nők teljesen egyenértékűek, ugyanakkor különböznek a férfiaktól, ezért más bánásmódot érdemelnek és mások a céljaik az életben. Szerintem az ódivatú nézet a legpozitívabb, ezen az ókori skandináv modellt értem.

Őszintén megmondom, nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert én csupa jó dolgot tudok a nőkről mondani, ugyanakkor nem sok jót mondhatok el a modern nőről. Hol is kezdjem? Talán a modern nőnél. Szomorú látni, mennyire – elnézést a szóhasználatért – elcseszett lett a modern női kultúra. Manapság lenézik az anyaszerepet és a „háziasszony” szó is sok modern nő számára sértés. Azt hiszik, ez a férfi elnyomás egyik jele. Az, hogy otthon maradjon egy nő a gyerekeivel, manapság rémálom és súlyos teher. Ehelyett a nők képesítéseket szereznek (általában valami elméleti baromságot) és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy olyanok legyenek, mint a férfiak. Úgy dolgoznak, mint a férfiak; úgy öltöznek, mint a férfiak; igyekeznek úgy gondolkodni, mint a férfiak; úgy beszélnek, és úgy cselekednek, mint a férfiak – sőt, néhányan még úgy is néznek ki, mint a férfiak. Mivel az okos nők legjava a tanulással van elfoglalva, a butább nők szülik a több gyereket, így aztán az egész emberi faj egyre silányabb lesz, mivel az átlag intelligencia esik, ha a butább nők szülnek a legtöbbet.

Hasonlóképpen lenézik a főzést. Egy barátom (nő, és amerikai) mesélte, hogy az amerikai nők előbb vágnak pofon egy férfit, ha azt szeretné, hogy főzzenek neki vacsorát, mintha orális szexet kérne az első randin. Ez szerintem mindent elmond. Amit a nők „felszabadulása” eredményezett, az az, hogy a nők pozitív jellemzőit mind felváltották a férfiak negatív jellemzői.

Találkoztam norvég férfiakkal, akiknek az akkori barátnői azt sem tudták, hogy kell limonádét vagy főtt tojást csinálni. És azért mondom, hogy akkori, mert ezek a párok már rég nincsenek együtt. A lányok szépsége még mindig vonzza a férfiakat, de mivel más értékes tulajdonságaik nincsenek, tartós vonzerőt nem tudnak jelenteni.

A modern nők már nem tudnak főzni, már nem akarnak gyerekeket és már nem meleg, rendes és szeretetreméltó teremtések, akik szívesen töltik idejüket a családjukkal. Valószínűleg már ahhoz is túl „függetlenek” és „erősek”, hogy egyáltalán legyen saját családjuk.
A mai nők már semmit nem tudnak adni a férfiaknak, csak szexet. Tehát a szerető, főzni tudó, gyermekeket nevelő háziasszony helyébe a férfiak kapnak egy szextárgyat. Ráadásul érzelmileg és intellektuálisan annyira megkavarodtak, hogy a munkával megkeresett pénzük nagy részét plasztikai sebészekre, kozmetikusokra költik, na meg egy halom ruhára, amitől hitük szerint jobban néznek ki, mert minden, ami érdekli őket az az, hogy minél vonzóbbnak tűnjenek. Na persze mi mást is várhatunk tőlük, ha egyszer nincs más tulajdonságuk, ami vonzóvá teheti őket a férfiak előtt? Ez a feminizmus gyümölcse. A „nők felszabadításának” az eredménye.
Egy igazán értelmes nő megérti, hogy a háziasszony feladatai, a gyermeknevelés és a főzés nem lealacsonyító. Ez kulcsfontosságú feladat az egész nép, az egész nemzet számára, és senki más nem tudja elvégezni. A férfiak semmiképpen sem! A nőknek nem véletlenül van méhe és mellei. Így rendelte a természet, akár tetszik nekünk, akár nem. Hogy lehetne lealacsonyító egy nőnek nőnek lenni? Ezt mindenkinek meg kellene értenie, a gyűlölettel teli, önmagukat utáló feministáknak is.

Az igazi nők azonban mind egyenértékűek velem, őket imádom és tisztelem, de a modern nőket visszataszítónak, primitívnek, megzavarodott állatnak látom. És aki most mindenféle hímsovinisztának gondol, annak hozzáteszem, hogy nem csak a modern nőket kritizálom ezzel, hanem a modern világ egészét, mert a modern férfi sem jobb semmivel. A modern férfiak örülhetnek annak is, hogy nem altatják el őket, mint a gyógyíthatatlan kiskutyákat szokták. Az egész emberiség össze van ma zavarodva, nem csak a nők – és biztos vagyok abban is, hogy tízszer annyi megmentésre érdemes nő van, mint férfi, ha már itt tartunk.

És mit gondolsz a negroid fajokról?

Inkább ne pazaroljunk időt ezekre a fajokra.

Kik azok az írók, közismert alakok, akiket tisztelsz?

Julius Evola, F. W. Nietzsche, Oswald Spengler és Knut Hamsun munkáit nagyra tartom, (noha ez utóbbi unalmasan ír, de a gondolatai érdekesek) de természetesen nem minden szavukkal értek egyet.
Közismert alakokról nem tudok mit mondani. Általában nem gondolkozom ezen a szinten. Az egyes emberek csak ritkán fontosak számomra, a barátaim és a családom kivételével természetesen. Azt mondom tehát, hogy akiket tisztelek, azok mindazok a nők, férfiak, lányok és fiúk, akik lázadnak a modern világ ellen, akik nem hajlandók lealacsonyítani magukat annyira, hogy részt vegyenek a modern menazsériában. Tisztelem azokat a fiúkat és lányokat, akik nem élnek szexuális életet házasság előtt, és aztán hűek maradnak társukhoz a sírig. Csodálom általánosságban véve az erőt, akárhol is öltsön formát.
Csodálom a becsületet, a bátorságot, az erkölcsiséget, a kreativitást, az intelligenciát, a tisztaságot, a bölcsességet és így tovább.

Van kedvenc Burzum albumod? Mondanál pár szót mindegyikről?

A kedvenc Burzum albumom valószínűleg a Hvis Lyset tar oss. Igen, természetesen minden Burzum albumról mondok Neked pár szót.

A bemutatkozó album [Burzum]: a hangzás kissé gyenge itt, és a vokál elég idegesítő lesz a végére. Utólag már sok mindent másképp csinálnék ezen a lemezen, de összességében szeretem. Nagyon eredeti volt amikor kijött, minden értelemben (jó és rossz értelemben is).

Det Som Engang Var album: Amennyire vissza tudok emlékezni, az ének itt már sokkal jobb, de ezt leszámítva nagy a hasonlóság a debüt albummal. A számok az első album számaival egy időben íródtak, tehát afféle második résznek is tekinthető – ez a borítón is látszik.

Aske mini-LP: azt kívánom, bár ne vettem volna fel ezt a mini_LP-t, mert én nem szeretem az EP-ket, mini LP-ket, "best of" albumokat, válogatáslemezeket egyáltalán. Ha nem teljes album, nem érdemes kihozni.

Hvis Lyset tar oss album: szerintem ez a legjobb Burzum album. Nagyon "anti-rock star" és azt hiszem nagyon eredeti, egységes, és igazán olyan, amilyennek terveztem. Itt először is zenélek ahelyett, hogy egyszerűen csak játszanék a hangszereken – korábban is csináltam ezt, de nem olyan sikerrel, mint itt.

Filosofem album: itt található az első igazi Burzum nóta, ami a lemezen Dunkelheit címmel szerepel: ez a Burzum szó németre fordítása, tehát az igazi cím Burzum. Ezt a Hvis Lyset tar oss albumra szántam eredetileg, de annyira gyengén szólt, hogy ott nem használtam fel. Akkor váltottam Uruk-Hai-ról Burzumra (1991 augusztus, ha jól emlékszem) amikor ez a dal született. A lemez kicsit furcsa, távolról sem tökéletes, de rendben van. Sajnos (?) ilyesmi lesz az új Burzum anyag is.

Daudi Baldrs album: néhány nóta metal verziója nagyon jó, azt hiszem az új albumra is legalább egyet felhasználom ezekből. (A Filosofem album Jesu dod nótája is ezen album egyik számának metal verziója egyébként). Nem különösebben áll hozzám közel ez a lemez, de azért rendben van. Legalább két nótát nagyon szeretek (az első kettőt, úgy emlékszem). Egyszer hallottam a lemez egyik nótájának feldolgozását egy német válogatáslemezen, az nagyon tetszett – sokkal jobban, mint az eredeti:) Elég annyi, hogy jobban tetszenek a metal verziók, ja, és ezt egy börtöncellában vettem fel, sima magnófelvevővel, szóval a hangzás nem a legjobb.

Hlidskjalf album: legalább három szám van, amit nagyon szeretek, de amúgy nagyjából olyan ez, mint a Daudi Baldrs: ez volt a legjobb, amit pár hónap alatt össze tudtam hozni – ennyi időm volt mindegyikre, mielőtt a börtönigazgatók vagy elküldtek másik börtönbe (1995-ben a Daudi Baldrs-nál), vagy megtiltották, hogy tovább zenélhessek (1998-ban ennél a lemeznél).

Old Funeral, Devoured Carcass EP: ez az első album, amit stúdióban vehettem fel, amikor 17 éves voltam. Itt csak gitároztam. A zene death metal, a hangzás nem túl jó. Amennyire emlékszem, azért hallgatható, de az Old Funeral demó (1988-89), amin én nem is játszom, sokkal jobb. Az EP-n gitározom, de a dalszövegekhez vagy a borítóhoz semmi közöm. ("Devoured Carcass"? – ne fárasszanak…majdnem akkora hülyeség, mint az Immortal szövegek…)

The Mayhem, De Mysteriis Dom Sathanas album: Ezen az albumon basszusozom. Ez ugyan nincs feltüntetve a lemezen, mert Euronymous szülei megmondták Hellhammernek, hogy visszatartják az albumot, ha azon az én nevem együtt szerepel a fiukéval. Ezért Hellhammer azt mondta nekik, hogy ő maga újra feljátszotta a basszust, ami hazugság, és egyszerűen levette a nevem a borítóról – csak, hogy megnyugtassa Euronymous szüleit. (A széles körben elterjedt híresztelések ellenére nem volt konfliktus köztem és a Mayhem fiúk között, még az Euronymous-szal történt “kellemetlenségek” után sem).
Egyszer azt mondtam, hogy ez az album egy rakás szar, mert a vokál mindent tönkretett, de igazság szerint csak a Freezing Moon-on hallottam jól a vokált amikor ezt mondtam, de aztán kiderült, hogy minden más nótában tökéletes a vokál. A Freezing Moon esetében meg az van, hogy szerintem nagyon hozzászoktam Dead énekéhez, és azon soha nem akartam változtatni. Attila, aki session énekes volt itt, sokkal inkább el volt foglalva a „művészi integritásával” és nem nagyon akart úgy énekelni, mint Dead, szóval, (sajnos) a saját feje után ment.

Szóval, ez az album szerintem nagyszerű. Nagyon eredeti, nem utolsósorban Hellhammer egyedi dobolása miatt, és azt mondanám, minden, ami jó volt Euronymous-ban, azt halhatatlanná tette ez az album. Hellhammer dobolása teszi különlegessé, de azért a gitár riffek is, amiket nagyrészt Euronymous játszott fel (noha Hellhammer, Necrobutcher és én is lenyomtunk párat).

Az album dalszövegeit soha nem is olvastam, a borítót sem láttam, de merem állítani, ez egyike azon kevés black metal kiadványoknak, amiket nagyra tartok és meg is hallgatnék, ha lehetne. Miért is hallgatnak az emberek más black albumokat, ha ezt is hallgathatják? Szerintem egy jó albumot soha nem tudsz megunni, és ez az album ilyen.

Ha megváltoztathatnád a múltnak, mai fejjel is megölnéd-e Euronymous-t? Miért is tetted tulajdonképpen?

Ha érdekel ez a téma, olvasd el a Burzum Story Part II – Euronymous-t a www.burzum.org oldalon.

Mivel töltöd mostanában a napjaidat a börtönben, és tudod már, hogy mikor szabadulsz?

A norvég alkotmány és a nemzetközi jog szerint 2006 áprilisában feltételesen szabadlábra helyeznek, de nem tudom, így is lesz-e. Az Igazságügyi Minisztériummal nincsenek jó tapasztalataim, tehát nem vagyok túl optimista. Azt hiszem, nem nagyon kedvelnek – és sajnos az, hogy ők szeretnek-e, fontosabb, mint az, hogy jogilag igazad van vagy sem.

Hogy hogyan foglalom el magam? Leginkább olvasással, különböző emberekkel való levelezéssel, cikkek írásával töltöm az időm, na meg mindenféle kérvényeket írok a börtönfelügyeleti szerveknek. Ezeket rendszerint elutasítják (úgy látszik, egy lexikon a számítógépemen „nem biztonságos”, és ráadásul szerintük szükségem sincs rá:)), vagy esetenként engedélyezik (így például az akusztikus gitárt múlt decemberben).

Szoktam továbbá futni a cellában – faltól-falig – és vízzel megtöltött műanyag flakonokkal súlyzózom; felüléseket végzek, fekvőtámaszozom, szóval igyekszem nem szétrohadni.

Mindig van mit csinálni, és soha nem volt probléma, hogy lekössem magam. Az a legnagyobb baj, amikor a börtönfelügyelők „munkára” kényszerítik a rabokat, mert akkor egy helyben ülünk egész nap és semmit sem csinálunk (mert húsz ember végezné egynek-kettőnek a munkáját), de szerencsére a rendőrségi és jogi reformok miatt és az „ideiglenes szárnyak” miatt teljesen tele vannak a börtönök, és ezzel a helyzettel nemigen tudnak megbirkózni, tehát csak keveseknek jut „munka”. A többieket egyszerűen tárolják a cellákban egész nap, hogy majd ők elfoglalják magukat valamivel. Nekem és még sokaknak ez nem probléma, de vannak olyan szerencsétlenek akik még olvasni sem tudnak (a bentlakók 1/3-a!), és nekik ez elég destruktív. Amikor aztán nem bírják tovább, és felgyújtják, szétverik a cellájukat, összetörik a TV-t, levágják vagy eltörik az ujjaikat vagy egyéb végtagjaikat (egy csóka az Ila börtönben a tökeit vágta le…jaj…), lenyelik a villákat vagy késeket, bemosnak az őröknek vagy a cellatársaiknak, akkor megbüntetik őket, mert nem „viselkednek”, azután az igazságügy miniszter új „biztonsági előírást” állít fel, és még szorosabbra húzza a gyeplőt, és ettől még több fogoly lesz depressziós és antiszociális és veszélyes. Nagyon okos rendszer…

Próbáltál már valamiféle drogot a múltban? Mi a véleményed az anyagozásról?

Nem, soha nem drogoztam. Még egy aszpirint se veszek be, ha fáj a fejem – és nem is nagyon szokott fájni a fejem (valószínűleg, mert nem szedek aszpirint).
A drogozásról kristálytiszta a véleményem. Az egyetlen, amit elnézek, az az orvosi célból szedett, receptre kapott gyógyszer, ha feltétlenül szükséges (és ritkán szükséges feltétlenül). Tizenkét év börtön után, ahol drogosokkal vagyok összezárva, látom, hogyan teszi tönkre a kábítószer az embert érzelmileg, fizikailag, morálisan és intellektuálisan is, és ettől persze csak erősödött a megvetésem a drogozó emberek iránt. Az is felháborító, hogy tizenéveseket zárnak be a cellákba, és kényszerítenek „munkára” a többi fogollyal (mert „a többi bentlakóval való társadalmi élet” és a „munka” a börtön-felügyelőség számára a „rehabilitáció”), akiktől aztán drogokat kapnak, és eltanulják a veszélyes bűnözők és junkie-k rothadt erkölcsiségét. Ezek a tizenévesek akiket láttam egytől-egyig maguk is junkie-k és bűnözők lettek.

Sokat lehetne erről beszélni, de úgysem kavarna fel nagy vizet, tehát csak annyit mondok, hogy a drogfogyasztás az ember söpredéke, a világ szemete. Minél több junkie hal meg túladagolásban, annál jobb, a választópolgárok pedig megérdemlik ezt a bűnözőhullámot az idióta börtön-és drog törvényeik miatt, és a droghoz való keresztény-humánus hozzáállásuk miatt.

Ha falhoz állítunk minden dealert és drogfogyasztót, akkor egyszer és mindenkorra megoldódik a drogkérdés. A rendőrség úgyis tudja, kik azok, és ha néhány ártatlan is velük megy, az kellemetlen, de még mindig megéri. Az ártatlanok akkor is áldozatul esnek, ha nem teszünk semmit ezzel a kérdéssel. Érdekes módon, amikor ezt junkie-knak kifejtem, ők is egyetértenek velem, de amíg a „humánus elvek” irányítják ezt a bolygót, amíg globális közösségben élünk, addig csak egyre nagyobb és nagyobb lesz ez a probléma, mígnem a teljes globális „civilizáció” összeomlik – és nem mondhatom, hogy nem várom ezt a percet. Minél előbb pusztítja el magát a modern „civilizáció”, annál jobb, és a drogprobléma csak elősegíti ezt.

Mit gondolsz arról, amikor egyes kultúrák/társadalmak átveszik egy másik kultúra hagyományait, hiedelmeit, szokásait?

Mindannyian láttuk, mi történt az ókori Görögországban és a Római Birodalomban, amikor más kultúra szokásait kezdték beengedni a saját világukba – ugyanez történik ma Európával. Egyrészről nem lehetünk annyira konzervatívak, hogy mindenáron ragaszkodjunk a saját belső rendszereinkhez és nézeteinkhez, ha egyszer van annál jobb. Szerintem nyitottnak kell lennünk mindenre ami a vérünkkel nincs ellentmondásban, ami pedig igen, azt el kell utasítanunk.
Másrészről viszont soha nem hallottam egy jó ötletet Európán kívülről (és itt a nordikus Európát értem), szóval nem hiszem, hogy ez nagy problémát jelentene.

A multikulturalizmus eszméje egyszerűen észveszejtő hülyeség, mivel elkerülhetetlen, hogy az egyik kultúra a többi fölé ne emelkedjen egy adott régióban. Tehát ha azt akarjuk, hogy a mi kultúránk maradjon fenn, akkor intoleránsnak és konzervatívnak kell lennünk, és elutasítani – esetleg ki is irtani – az idegen hatásokat.

Ma a legnagyobb probléma ezen a téren az USA, mert ugyanazt csinálják, mint a karthágói kultúra régen. Ők is a kereskedelemmel hódítanak. Az egész világot elárasztják a termékeikkel. A Coca-Cola cég, a McDonald’s, a Levi-Strauss, a Microsoft, a hollywood-i „szórakoztató”ipar (vagy inkább propagandaszervezet), és így tovább: ezek elpusztítanak minden élő kultúrát ezen a bolygón, és a saját maguk által kreált űrt igyekeznek a helyébe nyomni. Ez a „kulturális” imperializmus természetesen szorosan kötődik a kapitalizmushoz, és az amerikai cégek profitot akarnak termelni – a következmények egyáltalán nem érdeklik őket. Nem azért teszik mindezt, mert „gonoszak”, hanem mert elképesztően pénzsóvárak és mert képtelenek előre gondolkodni.

Muszáj, hogy életben tartsuk a saját kultúránkat, és kell, hogy legyen saját kultúránk, különben olyanok leszünk, mint az átlag amerikai (és más kapitalisták), akik több pénzt költenek még rágógumira is mint könyvekre. Undorítóak és ultra-egoisták leszünk, kapialisták és materialisták, képmutatók és buták, tehetségtelenek és lusták, minden esztétikai érzék és ízlés nélküli, fajilag összemosódott, vallásilag visszafejlődött majomemberek. Szerencsére nekünk van saját kultúránk: a pogány kultúra.

Hogyan változtál meg a bebörtönzésed óta, és hogyan látod ma a black metalt? (Nem a mai black metalt, hanem azt, ami a kilencvenes évek közepén volt)

A black metal a modern világ elleni lázadás egy formája volt, főleg a kommersz (elamerikaiasodott) death metal színtér elleni reakció.
Lázadás volt, ha kicsit értelmetlen is, mivel nem tudsz az árral szemben úszni. Nincs értelme küzdeni ellene. Annyit tehetsz, hogy kitérsz az útjából, és visszatérsz, ha eltűnt, hogy új falut építs a régi romjain.

Hogy személyemben hogyan változtam? Passz. Azt hiszem sokkal inkább akkor fogok változni, ha innen kikerülök, és nem leszek már bezárva egy ketrecbe tengernyi idővel, hogy elmélkedjek erről a messzemenőkig beteg rendszerről. Őszintén remélem, hogy egy nap engem is komolyan érdekelni fog ez az átlag emberi taposómalom, mint a többieket, de ez nem történhet meg, amíg börtönben vagyok, kitéve ennek a szovjet rendszerű üldöztetésnek. Ennyi bizonyos.

Véleményed szerint mi a legrombolóbb, legártalmasabb aspektusa a kereszténységnek?

Talán a nemzetköziség (ami minden emberi faj elpusztításához vezet azáltal, hogy előtérbe helyez egy degenerált és spirituálisan skizofrén korcs fajt nulla kultúrával), az önállótlan ember kultiválása, a bűn és bűnbánat eszméje, és végül az a tény, hogy az egész zsidó (ázsiai) hitrendszerre épül, aminek semmiféle európai gyökerei nincsenek.

A kereszténységet néhány dekadens és degenerált római találta ki az elnyomás eszközeként, és akként is kellene kezelni. Bilincs a szellemnek, a léleknek és csakis ártó hatása van az emberiségre nézve. Én nem is tartom a kereszténységet vallásnak. Inkább egy spirituális fertő, egy tömegpszichózis, és az orvostudománynak kellene megoldania. A kereszténység egy tünetegyüttes. Olyan, mint az iszlám és más ázsiai „vallások”: a szellem és a lélek AIDS-e.

A kereszténységet arra szabták ki, hogy elnyomhassák vele az európaiakat, tehát szerintem ez még károsabb az Európán kívüliekre, mivel nekik még a kereszténységbe beleoltott európai tradíciók is idegenek. Például mi haszna lenne a Mikulás tradícióból az afrikai vagy ázsiai gyerekeknek, amikor a Mikulás figura egy ultra-rasszista európai istenség átlényegítése, akit Heimdallr vagy Belobog néven ismerünk?
Aki csak a szőke hajú, világos bőrű és világos szemű gyermekeknek adott ajándékot? Ő aztán fityiszt adott volna a nem-európai fajok gyermekeinek.

Hogyan írnád le a Burzum zenéjét?

Monoton, elég egyszerű és melankolikus.

Tudom, hogy elég nyálas meg klisé ez a kérdés, de mi szerinted az élet értelme?

Szeretem a nyálas, klisés kérdéseket…

Ez, amint ezt Te is bizonyára tudod, elég bonyolult kérdés, és aligha van univerzálisan mindenki számára igaz válasz rá. Mindazonáltal azt hiszem, tudok olyan választ adni, ami minden európai nép számára igaz. A többi faj az ősi európai vallás szerint hitvány, szóval engem nem nagyon érdekel mit csinálnak, miben hisznek. Az ősi (európai) mítoszok szerint az istenek teremtették az emberiséget, és egyes mítoszok szerint annyira csalódtak teremtményeikben, hogy magukra hagyták őket – csak egyetlen faj volt, aki elnyerte tetszésüket, mégpedig Jarl népe, vagy Earl népe, hogy az angol megfelelőt használjuk. Ez a rejtélyes Jarl, akit az ősidőkben (Proto-nordikus/germán) EirilaR/Eirilaz-ként emlegettek, Heimdallr legkisebb fia volt, és az egyetlen fiú, akit Odinn méltónak talált arra, hogy beléphessen a Valhallába (Valhöll – a kiválasztottak csarnoka) az Égben (Asgard).

Heimdallr azért teremtette Jarl népét, mert Odinn, az istenek királya, szeretett volna egy olyan hadsereget amely segítségére lehet a káosz erőivel folytatott állandó háborúiban. Jarl népének tagjai csak akkor segíthetnek Odinnak, ha meghaltak, mert csak a halál ösvénye vezet át a szivárványhídon az Egekbe. Heimdallr azonban megtanította Jarl népének az istenek rúnáit (titkok), hogy életük során is bármikor eljuthassanak az Égbe és elhagyhassák azt. Ehhez csak annyi szükségeltetett, hogy beavassák őket a pogány misztériumokba, és ennek részeként halottnak kellett tettetniük, vagy álcázni magukat – mint azt a görögök tették a trójai faló építésekor, hogy bejuthassanak Trója városába, vagy mint Hamupipőke (a beavatott) tette, amikor hercegnőnek öltözve bejutott a király palotájába (Asgard), hogy hozzámehessen a herceghez (Baldr). Más szóval, az istenek megtanították Jarl népét, hogyan tarthatnak kapcsolatot az istenekkel.

A többi faj nem tud kommunikálni az istenekkel, és a legkevésbé rasszista elmélet az, hogy az európaiakat egyszerűen kijelölték az istenek arra, hogy közvetítsék gondolataikat az emberiség felé. De sokkal valószínűbb, hogy az istenek azért akartak kommunikálni Jarl népével, mert a többiek nem voltak elég jók számukra. A többiek selejtek, a teremtés forgácsa. Ezzel magyarázható az is, miért csak a legfiatalabb fiú vagy leány lehet herceg vagy hercegnő a mesékben, míg a két idősebb testvér mindig kegyetlen, buta, lusta és csúnya. Jarl két bátyja Karl („szabad ember”) és Trell („rabszolga”), és utóbbi valóban csúnya, buta, fekete bőrű ember a mitológiában.

Ebből következik, hogy a faji tisztaság alfa-ómega, ha azt akarjuk, hogy közünk legyen az isteni birodalomhoz, mert ha nincsenek többé szőke, világos bőrű, kék vagy szürke szemű emberek, akkor többé soha nem kommunikálhatunk az istenekkel.

Természetesen ez mind képtelenségnek tűnik azoknak, akik semmilyen istenben nem hisznek, de szerintem minden, kicsit is értelmes ember tudja, hogy van valami spirituális létező amit nem értünk és amivel nem tudunk kommunikálni, és ezt értem én azalatt, hogy „istenek”. Akikkel azért nem tudunk kommunikálni, mert már nem gyakoroljuk a pogány vallást. Már nincsenek új beavatottak, akik ismerhetnék az ősi titkot, mert a kereszténység átvette nálunk az uralmat. Halloween már nem egy beavatási szertartás, hanem hülye buli gyerekeknek és másoknak akiknek fogalma sincs, miről szól ez az ünnep, és miért is kell halottnak öltözniük ezen a napon. Fogalmuk sincs, hogy azért öltöznek szellemnek vagy halottnak, hogy bejuthassanak az Égbe, (és a Pokolba, ami az általánosan elterjedt nézettel szemben egyáltalán nem rossz hely), hogy az őrökkel elhitessék, hogy ők valóban halottak, és bejuthassanak élőként a holtak birodalmába.

Mindez benne van az Ősi Skandinávia misztériumai és mitológiájá-ban, úgyhogy itt most nem is ejtenék róla több szót.
Ha senki nem vesz részt a beavatási szertartáson, senki nem kerülhet kapcsolatba az istenekkel. Így aztán már senki nem tudja, miért vagyunk a Földön. Csak ténfergünk itt mindannyian célok nélkül, mert a zsidó-keresztények az utolsó beavatottat is halálra égették a 18. században.

Az istenek már nem tudnak velünk kapcsolatba lépni, már nem hallják az imáinkat, mert a kapocs köztünk és köztük elszakadt amikor a kereszténység átvette az uralmat Európában. Ezért pusztítjuk el a bolygónkat. Ezért keverednek a fajok és tűnik el lassan az európai faj. Ezért van egzisztenciális válságban a modern világ, és senki nem tudja, mit gondoljon, mit mondjon, miben higgyen, mit tegyen. Mindent beborít a káosz, és az európaiak kétségbeesetten keresik a választ mindenhol. A buddhizmusban, a New Age mozgalomban, a materializmusban, a hinduizmusban, a drogokban, az okkultizmusban, és még a nevetséges iszlám “vallásban” is.

Régen csak egy megmunkálatlan íjunk és nyilunk volt, de legalább tudtunk mire célozni. Ma gyönyörű, aranyozott, high-tech, divatos íjunk van, de mi haszna, ha csak vakon lövöldözünk vele az égbe, hátha eltalálunk valamit?

A válasz pedig megtalálható – legalábbis én hiszem, hogy megtaláltam – a régi vallásunkban, az európai pogányságban. Ha az élet értelmét keressük, elég, ha a múltunkba nézünk, és megpróbáljuk követni ősapáinkat, akik még ismerték az élet értelmét.
Sportversenyeket rendeztek, mint az olimpiai játékok, hogy ráakadjanak a legjobb vérű emberre, és aztán ő házasodhatott össze a papnőkkel. Így vigyáztak a jó génekre. A genetikailag hibás gyermekeket kitették az erdőbe, hogy falják fel őket a farkasok vagy haljanak szomjan, mert tudták, hogy a jó gének fennmaradása az élet értelme. Tudták, hogy az élet értelme, hogy fejlesszük a népünket és jobbak legyünk: fizikailag, mentálisan, spirituálisan, érzelmileg és minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon jobbak.

És külön felhívom a figyelmet, hogy „a népünk” fejlesztéséről van szó, nem „az emberi faj”-éról, mert a többi faj selejt, azon nincs mit fejleszteni.
Olyanok, mint a régi 286 vagy 386-os számítógépek, amiket sehogy sem lehet frissíteni, szóval inkább mehet mind a kukába – így tettek az istenek is a többi néppel – és a legújabb, legjobb számítógépekkel foglalkozunk inkább. A régi számítógépeket is használjuk persze, leginkább gépírásra, de hát az istenek mégsem gépírásra teremtették az embert.

Tehát az élet értelme, hogy tisztítsuk és segítsük az európai fajt, hogy felélesszük azt a kultúrát, amely által tisztulhatunk, fejlődhetünk és végül istenivé válhatunk. Az élet értelme, hogy megszülethessen a homo deus (az isteni ember) közöttünk, és aztán népünk minden tagja felemelkedhessen az ő szintjére, hogy mi mindannyian teremthessünk, vagy eljuthassunk a regnum innocentiae szintjére (az ártatlanság birodalma), Asgard-ba, és ott is maradhassunk változatosság kedvéért (ahelyett, hogy folyton le kelljen születnünk a Földre).

Mi lenne számodra az ideális halál?

Örömmel hallom, hogy a halálomon elmélkedsz…:(
De komolyra fordítva a szót, feltételezem, hogy ez Téged őszintén érdekel, és amúgy is valóban adott a kérdés a Burzum esetében.

Valamilyen értelemben a legszörnyűbb, fájdalmasabb és tragikusabb halál amit el lehet képzelni az ideális halál, mert ezek azok, amik megmaradnak az emberek emlékezetében, amik megmaradnak a legendákban, énekekben. Ha nem ölnek meg, vagy nem halok erőszakos halált, akkor azt hiszem, egyedül halnék meg valahol, vagy esetleg megkérném a feleségemet, ha lesz, hogy segítsen át a túlvilágra. Ha túl öreg és gyenge, vagy túl beteg leszek, akkor keresek egy öreg kőrisfát és egyszerűen felakasztom magam, mint Odinn vagy a pogány beavatottak tették, csak én nem szeretnék visszatérni az életbe (amíg nem születek le úgyis újra). Az öngyilkosság a végső győzelem a test felett, mert a test természetes ösztönei arra kényszerítenek, hogy próbálj meg túlélni, mindegy, mi történik, míg a lélek és a hugr („szellem”) mindig az istenekhez akar visszatérni. Az öngyilkosság azért is vonzó, mert ez által akarattal meg lehet szabadulni a már elhasznált testtől, és helyet adni a fiataloknak és az egészségeseknek – akkor is, ha ez esetben én vagyok a már szükségtelen – és természetesen ezt én sem kerülhetem el, mint ahogyan senki sem.

Hozzá kell tennem, hogy noha nem félek a haláltól, mégis általában megrémülök életveszélyes helyzetekben, mert a természetes túlélő ösztöneim sértetlenek, és rendkívüli helyzetekben átveszik az irányítást.
Csak a hülyék és a „rosszul funkcionáló emberi lények” élnek félelem nélkül.

A halál nem csak arról szól viszont, hogy hogyan halsz meg, hanem arról is, hogy hogyan temetnek el, és én szeretném, ha a testemet halotti máglyán égetnék el, és/vagy saját tulajdonomban lévő halomsírba temetnék. Nem különösebben kedvelem a Viking-vagy bronzkori halomsírokat, de tetszenek a vaskori, vagy a kőlapokból álló bronzkori tumuluszok. Ezek nyithatók és csukhatók, és gyakran egész generációk földi maradványait tartalmazzák. Ezeket a halomsírokat régen szintén a túlvilág kapujaként tartották számon, (csakúgy, mint a barlangokat, kutakat, tavakat és odvas fákat), és mint a Hamupipőke történetben, amikor a lány kinyitja a halottak birodalmának kapuját az anyja sírjánál, a szent ágat tartva (ez gyakran a fagyöngy), vallási kontextusban használták, főként a beavatási misztériumokban.

Természetesen szeretném, ha halálommal segíthetném az eljövendő generációkat az európai vallásunk gyakorlásában, épp ezért úgy érzem, ehhez egy jó régi halomsír lenne a legalkalmasabb, valódi emberi maradványokkal, mint az én megkopott csontvázam:)

Ezzel választ is adtál minden kérdésemre, mondj bármit zárásnak, amit szeretnél.

Az élettelen test és a sír őrzője egy istennő, akit mi Freyja-nak vagy Hel-nek ismerünk, vagy egyszerűen Freyja-Hel-nek. A neve lefordítva annyit tesz: „szeretet” (Freyja) és „teljes”, „szerencse” és „egészséges” (Hel), mert addig nem lehetünk teljesek, amíg nem halunk meg, és addig nem találjuk meg az isteni hercegnőt, vagy a nők az isteni herceget, amíg meg nem látogatjuk a halottak birodalmát (mint Hamupipőke tette). Ezért Hel (l)-t Helvete-ként ismerik Skandináviában, a norvég Helviti-ből, ami annyit tesz „Hel-t látogatni”, és ez a Hel-be és Asgard-ba tett látogatás kell ahhoz, hogy eggyé váljunk az istenekkel, ez az unio mystica...

Végezetül köszönöm Neked az érdeklődést, a néha furcsa, klisés és nyálas kérdéseket. Remélem, megfelelőnek találod az én néha furcsa, klisés és nyálas válaszaimat.:)

Üdvözlet,
A wargaR, aki egy hosszú úton halad egyenest a Hel-be…

Qua medicamenta non sanant, ignis sanat!

An interjút készítette: Chris Mitchell, MetalCrypt

Burzum cuccok a Headbanger kínálatában

Web: Burzum hivatalos oldal
www.burzum.org