- Phil Anselmo: Fülöp és az ő tervei (2010-07-10) -

Phil Anselmo nem szorul bemutatásra. Akinek igen, az inkább mást olvasgasson szerény lapunk helyett. A Pantera, Down, Superjoint Ritual és még számos projekt legendás énekese pár napja töltötte be a 42-t. Nemsokára megjelenő önéletrajza és a Cowboys From Hell lemez 20. évfordulója alkalmából faggatta Shannon Joy az L.A.Music Blog-tól.

Kérdés: Kezdjük valamivel, ami valószínűleg téged is személyesen érint. Először a Katrina hurrikán, most a felrobbant British Petrol olajfúrótorony miatt több százmillió gallon olaj ömlött a Mexikói-öbölbe. Mekkora a pusztítás New Orleans-ben?

Phil Anselmo: Úgy érzem, hogy azokat leszámítva, akik halászattal vagy a tenger gyümölcseinek forgalmazásával foglalkoznak, nem érinti az embereket túl érzékenyen az ügy. De fogja. Nyomorult érzés, hogy ezekben a percekben is, ahogy mi most telefonon beszélgetünk, ömlik az a fekete szar a vizeinkbe. És ez nem csak a mi vizünk, ez a Föld vize, ember! Az igazat megvallva, ez szánalmas.

K.: Más téma: A Housecore Records-ot még a 90es években indítottad el, de úgy tűnik, hogy mostanában, 2010-ben kezdett el igazán működni. Mi várható még az évben?

P.A.: Minden nagyszerűen alakul. Kijött a Warbeast és a The Sursiks lemez is. Kicsit késésben vagyunk velük, de hamarosan jön az Arson Anthem (Phil egyik projektje – a szerk.) és a Sky High nagylemez és nagyon várjuk már a haarp megjelenését is. Az Eyehategod-ról meg annyit, hogy Jim-től (Bower, Eyehategod gitáros) szóbeli ígéretet kaptam arról, hogy írni fognak új dalokat.

K.: Épp ideje…

P.A.: Ahogy mondod.

K.: Az utóbbi időben felröppentek pletykák arról, hogy valamilyen szólóanyag várható tőled a közeljövöben. Megerősíted?

P.A.: Egyszerűen csak írogatok új dolgokat, semmi nincs még kész. Egyelőre csak demók vannak, amiket én és egy helyi dobos srác vettünk fel. Nem ismert arc, csak egy session zenész, aki gyorsan tanul és azt csinálja, amit mondok. De ha kész lesz, úgy érzem, hallania kell mindenkinek.

K.: Van valamilyen meghatározott zenei irány? Gondolom, nem lesz Panterás, nem lesz Down-os…

P.A.: …nem lesz semmilyen, amit eddig csináltam. Sok bandában voltam már és egyiknél sem volt tervezve, hogyan szóljon. De válaszolva a kérdésedre, kibaszottul agresszív zene lesz.

K.: Készülőben van egy önéletrajz is, ha jól tudom nem kihegyezve a zenei pályafutásodra. Azért valamennyire, gondolom, érinted a témát. Mi a könyv alapja?

P.A.: Természetesen –ahogy te is mondtad- muszáj belemennem a zenei részbe, a dolgokba, amikben részt vettem. Pantera, Down, és a többi, de főleg a Pantera. Azonban sokkal inkább fog szólni a fizikai fájdalomról. Amikor egy erős testben vagy, fiatal vagy és abba a helyzetbe kerülsz mint én…tudod, a fájdalom sok, sok, sok értékes leckét adott nekem és ezt meg kell osztanom az emberekkel. Nem mintha a fájdalmat akarnám az összes hülyeségemért bűnbaknak megtenni. Nem, nem, nem, csak egyszerűen sokat tanulhat az ember a fájdalomból és el kell olvasni a könyvemet, hogy ezt megértsék. Persze van élet a fájdalom után is, hisz nagy, fantasztikus dolgok történnek minden nap, de én csak arról tudok írni, ami velem történik. Amúgy is, hogy dönti el az ember, hogy mikor fejez be egy könyvet? Ez az, ami eddig történt, mert holnap, vagy amint lerakom a telefont, egy új könyv kezd íródni.

K.: És amúgy hogy vagy mostanában? Hogy szolgál az egészséged?

P.A.: Tudod, vannak jó napok és vannak rosszabbak. Van, hogy úgy fáj, hogy azt hiszem, meghalok, de ahogy tegnap is, ma is, és a legtöbb napon, megmozdítom a seggemet és próbálok minél többet mozogni. Nagyjából minden rendben, de azért vannak szar napok. Azért több a jó, mint a rossz.

K.: Jó ezt hallani. Mi a helyzet a Down DVD-vel, aminek már tavasszal ki kellett volna jönnie?

P.A.: Mindenki erről kérdezget, és neked is csak ugyanazt tudom mondani: Kibaszottul fogalmam sincs.

K.: Nincs?

P.A.: Tényleg. Hagyom, hadd szarakodjanak az ügyvédek a témával. Hogy őszinte legyek, azt sem tudom, mi a perpatvar alapja. Meglátjuk…

K.: Van valami terv arról, hogy mikor kezdtek el dolgozni a következő albumon?

P.A. A hónap végén lesz két európai bulink, talán Spanyolországban és Angliában, szóval kapcsolatban vagyunk egymással és állandóan beszélünk arról, hogy mikor és hol. De meg kell értened, Jimmy most jött haza az Eyehategod turnéról, Kirk (Windstein) pedig talán még mindig turnézik a Crowbar-ral. A fő bandáikkal vannak, ezt pedig tiszteletben kell tartani. Szóval, amikor a Down-ra kerül a sor, mikor Kirk végre hazaér, megcsináluk ezeket a bulikat, aztán elkezdünk írogatni. Legalábbis ez a terv.

K.: Elég sok minden félre lett magyarázva rólad a médiában és úgy tűnik, hogy kerülted a publicitást az évtized első felében. Aztán tavaly a New Orleans-i Loyola egyetemen készült interjúban (alul ti is meghallgathatjátok – a szerk.) teljesen megnyíltál. Mi késztetett arra, hogy ilyen őszintén beszélj azokról a témákról, amiket annyira kerültél sok évig?

P.A.: Őszintén szólva, már akkor eltávolodtam a médiától, amikor még a Panterában voltam. Rengeteg szarságon keresztül mentem, volt néhány rosszul sikerült interjúm és az emberek sokszor félreértették, amiket mondtam. Nekik minden fekete és fehér, nincs humoruk és nem tudnak a sorok között olvasni. Aztán Dimebag meggyilkolása után is elvonultam. Szükségem volt a magányra abban az időben. Nem akartam beszállni a mocskolódásba, az nem én vagyok. És még mindig nem bízom a médiában, de valamelyest megtanultam nem felvenni azt, amit leírnak. De meg kell értened, sok időnek kellett eltelnie, mielőtt újra meg tudtam nyílni. Az élet az élet. Mindannyiunknak csak egy van. Az enyémet sokan ismerhetik, mert sikeres voltam/vagyok.

K.: Nem hagyhatom ki a beszélgetésből a Panterát. Úgy tudom számos különleges kiadvány és megemlékezés van készülőben a következő években. Hogy veszed ki ebből a részed. És milyen a kapcsolatod Vinnie Paul-lal?

P.A.: Nos, tartjuk a kapcsolatot, de nem személyesen, nem is email-ben. Van egy ember, aki a bandának dolgozik és Rex, Vinnie és én rajta keresztül kommunikálunk. Ha kérdés van, vagy valamihez a beleegyezésünk kell, az hozzá kerül. Ő szűri és továbbítja a többieknek a dolgot. Ez így működik nálunk. De már ezt is előrelépésnek tekintem, mert mindannyian egy valamiért dolgozunk és ez jó.
A francba is, a Cowboys From Hell húsz éve jött ki. A mai kölkök, akik a zenei hatásaikat keresik, megérdemelnek egy kis Panterát.

K.: Phil, tudom, hogy elfoglalt ember vagy, úgyhogy nem is tartalak fel. Köszönöm az interjút.

P.A.: Ne viccelj, ember, nagyon szívesen.

Az interjúban is említett 2009-es beszélgetés. Hosszú, de tanulságos...