- Sztárinterjú - Fókuszban a Primal Fear (2008-04-05) -

Az elképesztően vadóc New Religion megjelenését követően feltétlenül fontosnak találtam a "német Judas Priest" légiszirénájának megszólaltatását, a Gamma Ray néhai nagyágyúja pedig beadta a derekát, első ízben bemutatva a Primal Feart a MetalNews.hu olvasóinak.
Az esslingeni születésű nehézbombázó vendégszerepelt már a Therionnál, felbukkant az Ayreon projectben is, de elég, ha annyit mondok, hogy a szűk szakma Őt tartja az egyik legképzettebb énekesnek az öreg kontinensen.
Nézzük, miről is mesélt a veterán torok, Ralf Scheepers...

Mikor 1997 derekán a korábbi Gamma Ray frontember, Ralf Scheepers megannyi év után maga mögött hagyta Kai Hansenéket, és összeállt Mat Sinner gitárossal, sokan felkapták a fejüket, de az eszmélés nem tartott tovább egy röpke momentumnál, a Primal Fear máris leszerződőtt a Nuclear Blasthoz.
A jó pár kiszórt lemez csak a siker útjára léphetett, Németországban és Japánban is erős pozíciókat őriz a Primal Fear mind a mai napig. A termékenység utolsó állomása eleddig a New Religion album megjelenése volt a közelmúltban, ennek, és még oly sok minden másnak köszönhetően cserkésztem be Ralf Scheeperst.

Ralf, mindenekelőtt azoknak, akik nem ismernek benneteket, tudnál mesélni dióhéjban egy-két apróságot a Primal Fearről?

A zenekart tulajdonképpen ketten alapítottuk Mat-tel (Mat Sinner-basszusgitáros, producer - a szerk.) 1997-ben. A Gamma Ray-es évek után sosem gondoltam volna, hogy ilyen hamar felkapnak minket, de végül is ez történt. Az első lemezkiadás után Stefan Leibing gitárossal kiegészülve rögtön turnézni indultunk a Running Wild és a Hammerfall társaságában. Rengeteg lemezt adtunk ki, nemrég ünnepeltük tíz éves fennállásunkat.

Még anno a 2003-as esztendő derekán adtunk ki egy DVD-t, mely a Primal Fear történetével foglalkozik, de a gyors tempó miatt lassan már ez is elavulttá válik. A Primal Fear zenéje leginkább német power metal, melyben apróbb progresszív elemek találhatóak, Judas Priest-re hajazó magas, sikoltó énekkel.
Minden mást egyébként lecsekkolhatsz a honlapról, elég velősen fel vannak pakolva az apróbb állomásaink.

Milyen zenekarokhoz szoktak benneteket hasonlítani, kik hatottak rátok leginkább?

Mosolyognál, ha tudnád, mennyiféle zenekarhoz hasonlítottak minket történetünk során. Úgy gondolom, a legtöbbször a Judas Priest-et hallottuk, ami nyilván mély gyökereket rejthet, nekem személy szerint is ők a kedvenceim. Az énekstílusom hasonlósága miatt is érthető a párhuzam.
A korai hatásaim között mindenképpen szerepel a nagy triumvirátus, az Accept, a Saxon, és a Judas Priest, de rengeteget nyúztam a korai Queensryche-et és a klasszikus 80-as évekbeli metal zenéket, persze mindennek már 25 éve.

Mesélj nekünk az új albumról egy-két szóban... Mi az, ami új a New Religion-ben az eddigi anyagokkal szemben?

Erőteljesen kombináltuk a metal zenéből fakadó agressziót a német dinamizmussal, lendületességgel, történetünk során talán ez az eddigi legvadabb lemezünk, persze rengeteg dallamvilággal, Priest-ízű énekmotívumokkal.
A New Religion egy kis pillanatkép azokról az időkről, amiken mostanában a zenekar keresztülment, így egy aktuális anyaggal kopogtatunk. Az együttes különböző stílusú, beállítottságú zenészekből áll, ezért egy borzasztóan színes muzsikát hallhatsz valamennyi albumunkon. Vendégünk is volt a lemezen, panaszra nem lehet ok.

Mi a helyzet a borítóval? Van valami jelentés az égő sas mögött?

Tulajdonképpen csak hangsúlyozza a lemezcímet, utal mindarra, ami terítékre kerül a dalokban, egy vallásos motívumot láthatsz a lángoló sasban, ha éles szemű vagy. Azt is szerettük volna, ha az emberek használják a fantáziájukat kicsit, mindenki más gondolatokból építkezik, mást lát dolgokban, mint a többiek. Olyan ez, mint egy könyv vagy egy jó CD, nem igaz?

Nyilván... Ralf, tudnál kiemelni egy-két harapósabb dalt a lemezről, amit élőben is szívesen toltok? Tényleg, mi alapján választjátok a nótákat?

Jó kérdés, általában nehezen születnek meg a választások, sokat variálunk is egyébként. Az én szememben a legerősebb új dalaink a Sign Of Fear, az Everytime It Rains, a The Man és a Fighting The Darkness. Nálunk demokrácia van, ami azt takarja, hogy mindenki hozza a kedvenceit, és közösen ebből választunk. Így korrekt.

Mit gondolsz a metal mai helyzetéről, összehasonlítva mondjuk a nem kevésbé termékeny, klasszikus 80- as évekkel?

Érdekes kérdés, szerintem a válasz nem annyira a zenében, mégannyira sem a metal színtérben, sokkal inkább az emberek életmódjában keresendő.
Nézd, az egy egészen más világ volt, más beállítottságú emberekkel. Viszont ha megnézed, a metalnak még ma is van létjogosultsága, az internet segítségével egyre többen és többen keresik a zenéket, nekünk is egyre bővül a táborunk. Csodálatos éveket élünk most is, pedig még hol a vége...

Igaz az, hogy a Primal Fear gőzerővel készül a tíz éves szülinapi turnéra?

Eltaláltad, alakulnak a dátumok, a mulatság most tavasszal kezdődik rengeteg hazai (német) helyszínnel, április végétől várható mindez. Gigantikus koncerteket adunk pirotechnikával, színpadképpel, szóval készüljetek, nagy bulik lesznek.

Magyarország esetleg tervben van?

Sajnos Magyarországra nem jutunk el, de biztos vagyok benne, hogy a jövőben létrejöhet egy remek buli Budapesten, vagy még több magyar városban.

Az utolsó kérdés egy utazás a múltba...
Annak idején meglepetésként ért mindenkit, hogy elhagytad a Gamma Ray-t, olyan hosszú idő után szakítottál Kai Hansenékkel. Ennek a miértjéről tudnál szolgálni néhány aprósággal?

Persze, természetesen. Volt néhány dolog, amit már nem tudtam tovább folytatni, bárhogy is adódott volna a szituáció. Hamburg és Stuttgart között kellett ingázom minden hétvégén, ami több mint 700 kilométer, az pedig nem kevés. A többiek azt szerették volna, ha felköltöznék, de én se tudom lehozni a csillagokat az égről, valamit dolgoznom kell, hogy fizessem a kaját és a lakásomat, egyszóval, hogy eltartsam magam.
Persze, ehhez még az a feeling is hozzátartozott, hogy igazándiból sosem éreztem magam hamburginak, minden Stuttgarthoz kötött. Ez után jött, aminek jönnie kellett, ők szerették volna, ha felköltözök, én meg nem, az ingázás pedig kényelmetlen volt.

Ekkortájt volt az, hogy Kai és Dirk kipróbálták az éneket egy demójukon, amivel nem is lett volna baj, de maga a zenei alap nem klappolt nekem.
Aztán ott van az a híres sztori a Judas Priesttel, amikor énekest kerestek. Én küldtem nekik anyagot, amire rendkívül pozitív választ kaptam a koordinátortól, Jayne Andrews-tól, miszerint a banda meghallgatta a cumóm, és nagyon bejött nekik. Ez volt, ha emlékezetem nem csal 1993 júliusában. Ezt továbbadtam Kaiéknak, akik persze rákérdeztek mi lenne, ha hívna a Priest.
Ádám, szerintem a válaszomat te is tudod.... Szóval mindez összejött, és innentől nem volt értelme a folytatásnak.

Köszönöm a válaszokat, nem is vájkálódnék tovább, sok sikert kívánok a Primal Fearnek, talán egyszer köszönthetlek titeket idehaza is.

Én is köszönöm, a legjobbakat!

Web:
Primal Fear hivatalos oldal
Primal Fear myspace oldal

Primal Fear cuccok a Headbanger kínálatában